16. rész A doncasteri kiruccanás és a nagy hír

Tudom hogy késtem! De mostantól jobban igyekszem, eskü. Jó olvasást.

*Lizzie szemszöge*

Reggel, csodás módon Louis mellet ébredtem.

A fejem a mellkasán pihent, ő pedig, szórakozottan játszott egy hajtincsemmel. Óvatosan végig húztam a hasán az ujjamat.

- Jó reggelt, édes, hogy telt az estéd?- kérdezte Louis.

- Jó reggelt, azt hiszem tudod- mosolyogtam, de nem láthatta mert háttal voltam neki.

- Akkor jó- mondta és kiszállt majd, bement a fürdőbe felöltözni.

Lassan felültem az ágyban és szétnéztem a szobába. Mindenhol, volt valami ruha elszórva. Lassan összeszedtem mindent és vártam hogy Lou kijöjjön a fürdőből.

Mikor kijött, lassan beálltam a zuhany alá. Letusoltam, megfésülködtem és felöltöztem. Lassan lépkedtem ki mintha csak a kifutón lennék.

- Ruha nélkül is szép voltál, de így egyenes gyönyörű vagy- mondta mosolyogva.

Éreztem hogy az összes vér az arcomba megy, lassan Lou vállára hajtottam a fejemet.

- Kösz-  suttogtam.

Lassan elindultunk lefelé a lépcsőn, kézen fogva. A konyhába három lerészegedett fiú fetrenget.

- Hali- köszöntem mosolyogva és a szekrényhez léptem.

Csak nyöszörgés volt a válasz. Kivettem két bögrét.

- Hogy telt az este, mert amit a hangok alapján jól elvoltatok…- csesztettet Harry.

- Harold- sziszegtem.

- Mi az, csak aggódik- feszegette tovább Zayn a láthatatlan húrt.

- Zayn!- szól rá erő teljesebben Lou.

Feltartotta a kezét, mintha nem csinált volna semmit.

- Jó az ágyban?- kérdezte Niall.

A bögre amit a kezemben tartottam, szilánkokban hullott le a földre, hála annak hogy a fiúk ilyen idétlen kérdéseket tesznek fel.

- Nem volt elég, Malik, te egy, nem mondom ki mi vagy és te Horan, inkább hagyjuk- mondtam és kiviharzottam az ajtón és meg sem álltam a házunkig.

- Szia- köszöntek egyszerre anyuék.

- Cső- mondtam és durcásan leültem a fotelba.

- Mi a baj?- kérdezte John.

- Az a bajom, hogy a fiúk ott tárgyalnak ki, amikor ott vagyok, és Niall meg Zayn annyira felhúzott hogy az a szegény bögre bánta. Louist valószínűleg megsértettem avval hogy így kirohantam azon a rohadt ajtón- fújtam ki a levegőt.

- Oké… Louis rendes pasas megfogja érteni- mosolygott anyu.

Felmentem a szobámba és átöltöztem egy szürke térdig érő gatyába meg egy fehér topba, a hajamat copfba fogtam. Mikor kész lettem megcsörrent a telefonom. Louis neve villogott a kijelzőn.

- Szia, kincsem minden oké?- kérdezte.

- Szia Boo, persze- mosolyogtam.

Ha meghallom a hangját mindig mosolyognom kell.

- Boo? Ez hogy jött?- kérdezte.

- Hát mert te állandóan becézgetsz, és mivel nem vagyok nyálas hogy szívem meg ilyeneknek hívogassalak, meg láttam a neten hogy anyukád szokott úgy hívni hogy Boo Bear- magyaráztam.

- Igaz, megyek hozzád, oké?- kérdezte.

- Várlak- mondtam és letettem a telefont.

Két perccel később fel is jött a szobámba. Óvatosan megcsókolt, és a homlokát az enyémnek döntötte.

- Mit csináljunk?- kérdeztem.

- Nézzünk filmet?- kérdezet vissza bólintottam- Oké átmegyek a laptopomért- mondta mosolyogva és el is tűnt.

Fájdalmas 10 perc múlva vissza is jött.

- Bocs csak a fiúk, nem értik minek rohangálok ennyit- magyarázta.

- Ami azt illeti én se, itt van az enyém is- mondtam.

- Jó de ezen sok olyan film van amit nagyon szeretek- mondta.

Megrántottam a vállamat és elterültem az ágyon. Lassan mellém kúszott.

- Várj! Kell pocorn meg üdítő- suttogtam a fülébe mielőtt még bekapcsolta volna a laptopját.

Megforgatta a szemét és felállt.

Lefutottam a lépcsőn és csináltam egy nagy tál pocornt. Találtam egy üveg kólát, és felvittem ezeket meg még két poharat is ezeken kívül.

Louis a nyitott ajtónál állt és mikor meg látott elvette tőlem az egész tálcát.

Vissza másztunk az ágyra és felvettük a szokásos helyzetünket, vagyis: az én fejem Louis vállán pihen ő pedig, fél kézzel átöleli a derekamat és a laptopot a hasára fektette.

Bekapcsolta és nekem leesett az állam, ugyan is mi voltunk a háttere.

- Ezt mikor?- kérdeztem tőle halkan.

- Mikor elaludtál rajtam, vagyis amikor énekeltünk még régebben, Harry fotózta- magyarázta.

- Azért rosszabb képet nem is találhattál volna- mondtam megrovóan.

- Csináljunk egyet- forgatta meg a szemét.

Felálltunk, bekapcsolta a webkamerát mindketten belehajoltunk a kamerába. Csináltuk vagy 10 fotót amire kiválasztottuk melyik legyen a háttérképe.

- Ez- böktem rá az egyikre.

Bólintott majd beállította háttérképnek.

- Gyönyörű vagy ezen a képen- motyogta a fülembe.

Felvettük a szokásos pózunkat és elkezdtük nézni a Mama Mia!-t. Nagyon tetszet mindkettőnknek a film. Nagy figyelemmel néztük és ha olyan rész volt nevettünk, vagy néha sírtunk vagyis jobban mondva csak én sírtam. Ő pedig próbált elviselni, és közben csitított.

- Jól van, kicsim minden oké, ez csak egy film- mondogatta miközben ringatott.

- De annyira szép- motyogtam a nyakába.

- Tudom, majd nekünk is ilyen lesz ha nem szebb- nyugtatott.

- Komolyan?- kérdeztem.

Bólintott és a nevető ráncok össze futottak a szeme sarkába. Odahoztam a laptopomat és felmentem Facebookra. Sok oldal kirakta azokat a fotókat amiket a lesifotósok csinálnak rólunk, és oda rakják mikor készült, mi a véleményük meg ilyesmiket.

- Szeretnek téged- mondta.

- Reméltem is- mondtam inkább magamnak.

- Várj Harry posztolt Twittere- gyorsan megnyitottam egy új ablakot ahol bejelentkeztem Twittere. Megnéztük mit posztolt.

- Hát ez a gyerek, nincs magánál- röhögött fel.

- Nincs- mondtam, mosolyogva.

- Megyünk sétálni?- kérdezte.

- Előtte még átöltözök- mondtam neki.

Kirángattam egy farmert meg egy kék pólót és átöltöztem.

Bólintottam elköszöntünk anyáéktól akik még mindig tévéztek és elindultunk.

- Menjünk be ide- kértem.

Épp el akart haladni egy ruhabolt előtt aminek a kirakatban megláttam egy olyan ruhát amit már régóta megakartam venni. A ruha egyébként fehér egybe részes volt a derekánál viszont volt egy kis barna öv.

Felsóhajtott és behúzott a légkondis boltba. Megkerestem azt a ruhát amit láttunk a kirakatban azon belül is az én méretemet. Felpróbáltam és mivel nekem nagyon tetszet, ezért kimentem Louis elé is hogy megnézzen benne mivel ragaszkodott hozzá. Amikor kiléptem, Louis tátott szájjal nézett rám.

- Gyönyörű vagy- mondta kábultan.

- Hát… kösz- mondtam és vissza vettem az öltözőben a ruháimat.

Louis mosolyogva várt kint, és megfogta a kezemet, kivette a kezemből a ruhát és minden tiltakozásom ellenére kifizette helyettem.

- Lou ezt nem kellett volna- emeltem meg a kis szatyrot.

Megrázta a fejét és akkor oda jött pár rajongó autó grammot kérni.

- Szia– jött oda hozzám egy 4 év körüli kislány.

- Szia- leguggoltam hozzá- Mit szeretnél?

- Csak a nővéremmel jöttem el sétálni és ő nagy 1D-fan, úgyhogy én is az vagyok, kérhetek egy autógrammot?- kérdezte miközben egy lány felé mutatott akinek a CD-jét most írta alá Lou.

- Persze, hogy hívnak?- kérdeztem.

- Lucy- mondta mosolyogva és oda nyújtott egy lapot.

Alá írtam neki.

Mosolyogva ölelt meg és ugrándozott oda Lou-hoz. Amikor Lucy került sorra ránézett a lapra, és rám mosolygott. Aláírta ő is majd elmentek. Egyre kevesebben voltak már, még végül teljesen elfogytak.

- Kezdek éhes, lenni- nyöszörögtem.

- Én is- mondta majd behúzott egy pizzériába.

Én egy sonkás, sajtos, kukoricás pizzát kértem. Louis is ugyan ilyet.

Én innivalónak egy kis fantát kértem, ő pedig egy kólát.

- Lassan haza kéne menni, anyáék elhívtak minket vacsorára, úgy hogy holnap este jövünk csak haza- magyarázta.

- Akkor el kell kéredzkednem anyutól- mondtam.

- Már elkértelek- mosolygott aranyosan.

Mosolyogva megráztam a fejemet, és Louis fizetett. Egészen hazáig beszélgettünk, és feljött hogy segítsen pakolni. Amiből nem lett semmi.

- Hozz alkalmi ruhát is!- mondta miközben a laptopomat birizgálta.

Mosolyogva hajtogattam a bőröndömbe a kék estélyi ruhámat, hozzá egy fekete lakk cipőt és a hajvasalómat is.

- Mehetünk- gyorsan végig néztem hogy mindent beraktam-e.

Elbúcsúztunk anyáéktól és indulhattunk Doncasterbe. Az egész út avval telt el, hogy Louis hülyeségeit hallgattam a répákról, mondjuk nem tudom hogy jött ide a répa mint zöldség és a másik értelme, de jót nevettem rajta. Amikor megérkeztünk ő szállt ki először és kivette mind a kettő bőröndöt amit hoztunk.

- Végre itthon- mosolygott rám.

- Te tudod- mondtam neki és elvettem volna a saját táskámat ha hagyja.

Óvatosan megfogta a kezemet és becsöngetett volna, de kirohant mind a négy lány.

- Louis- kiabáltak mind a négyen miközben rajta fetrengettek.

- Szia- ölelt meg Jay.

- Szia- öleltem vissza.

- Liza- köszönt Lottie és megállt előttem.

Óvatosan ölelt meg mintha félne tőlem, talán így is van csak nem veszem észre. A maradék három lány is megölelt. A két kicsi egyenesen megszorongatott. Bementünk.

Csodálatos volt a ház! Fehér falak a négy közül az egyiket befedte egy óriási könyves polc, amin voltak fotók meg egy tévé. Fehér kanapé mellette ugyanolyan anyagból készült fotelek és egy kis asztal. Innen nyílt a konyha meg pár szoba ahova nem néztem be. Meg a lépcső ami az emeletre vezetett. Lassan felmentünk és belépett egy szobába ami gondolom az övé.

- Hát- néztem körbe a kék kis szobába aminek a falait supermanos poszterek díszítették- Szép.

Mosolyogva ült le a francia ágyára és elterült rajta.

- Na mit csináljunk?- kérdezte.

- Aludjunk- mondtam és mikor kérdő tekintettel nézett rám még hozzá

tettem- Mert valaki múlt éjjel nem hagyott aludni.

- Te se engem- mutatott rá a tényre.

Elterültem mellette. Hagytam hogy átöleljen és elaludtunk. Legalábbis én.

*Louis szemszöge*

Liza ott aludt mellettem mert múlt éjjel nem aludta ki magát, MIATTAM. Na mindegy. Kiszálltam az ágyból és lementem anyuhoz meg a többiekhez.

- Liza?- kérdezte Lottie.

- Alszik- mondtam.

- Mit csináltál vele, bátyus?- kérdezte Phoebe.

Kínosan elmosolyogtam, amikor eszembe jutott néhány kép a tegnap estéből.

- Pheobe hagyd békén Lout- dorgálta meg a húgunkat Lottie.

Rámosolyogtam és leültem a földre.

- Louis ülj már rendesen- dorgált anya.

- Nekem itt kényelmes- nyújtottam rá a nyelvem.

- Valami soha nem változik- forgatta meg a szemét Fizzy- Te még gyerekesebb vagy egyedül mint mi.

- Tudom- mosolyogtam büszkén.

Fentről halk, gyors léptek mentek a mosdó felé.

- Baj van?- kiáltott fel Lottie.

- Nem- kiabált vissza Liza.

- Biztos?- kiabáltam én is.

- Louis, vécére mentem, most baj?- kérdezett vissza.

Égés. Aggódunk érte.

- Bocs- sóhajtottam fel.

Amikor végzet lassan lépkedett lefelé.

- Nem tudsz aludni?- kérdezte anya.

- Nem, nem vagyok álmos. Rájöhettem volna előbb is. Kicsit lassú a felfogásom- nevetett.

*Liza szemszöge*

Lent beszélgettem a Tomlinson családdal amikor jött egy SMS-em Harry-től.

Húgi! Bocs a reggelit… Elgurult a gyógyszerünk.És ha már itt tartunk védekezni! Nem akarok nagybácsi lenni. Hazzzzzza <333

Hangosan felnevettem, Harry sorain. Ez a gyerek kész örült. Nem tervezek 17 évesen gyereket. Főleg nem 2, 2 és fél hónap járás után a barátommal.

Ha amúgy is barát/barátnő-nél tartunk. Sürgősen szüksége van egy barátnőre.

- Ki az?- kérdezte valamelyik az ikrek közül.

- Harry- nevettem el magam és jelentőség teljesen néztem Louisra.

Amikor ez megtörtén ő is hangos nevetésben tört ki.

- A nevetés fertőző- forgatta a szemét Mark Louis nevelő apja.

- Aha- mondtam és gyorsan írtam Harry-nek egy rövid választ.

Bátyó! Nincs semmi baj, fiúk vagytok… Hülye, perverz, idióta, egós fiúk. És szerinted 17 évesen akarok gyereket? Te hülyébb vagy mint gondoltam. Lizzzaa ;)

Megmutattam Louisnak is az üzenetet amire mosolyogva adott egy puszit az arcomra. Jay ránézett az órára, és hangosan felszisszent.

- Gyerekek nyomás öltözni 8-ra kell menünk az étterembe és már fél hét van- sietetett minket.

Louis maga után húzott fel a szobájáig. Gyorsan előszedtem a bekészített estélyit, meg a hozzá tartozó cipőt. Lou addigra már el is tűnt a fürdőbe.

Előszedtem a kellékeket amikre szükségem lehet és vártam hogy végezzen. Amikor kiért csak egy törülköző volt a dereka köré csavarva.

- Tudod, most én kínozlak egy kicsit mivel te majd ész veszejtően fogsz kinézni abba a kis kék ruhádban, és te kínzol egész este- kacsintott rám.

Elpirulva bementem a fürdőbe, letusoltam, hajat mostam, fogat mostam, megfésülködtem, felöltöztem és megcsináltam a hajamat aztán a sminkem. Lassan lépkedtem kifelé ahol Louis állt egy zakóban előttem.

- Jól áll- mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.

- Csini vagy- mosolygott vissza és lementünk.

Gyalog indultunk el kettesével a járdán.

- Liza!- kiabált hátra Daisy vagy Phoebe.

- Tessék, Pöttöm?- néztem rá.

Nyújtotta a kezét hogy fogjam meg, ezért Louis elengedte a másikat de előtte még megpuszilta a számat és előre ment a másik kicsi lányhoz.

- Daisy vagyok, mielőtt megkérdeznéd- mosolygott.

A szemei, és a mosolya is hasonlított egy kicsit Louiséra.

- Kicsit hasonlítasz a bátyádra- mondtam neki miközben elrántottam egy kutya elől.

- Mindenki ezt mondja- forgatta a szemét színpadiasan.

Halkan felnevettem, amikor oda értünk az étterem elé. Néhány szerencsés rajongó elkapta Louist egy autógrammra meg egy-egy közös fotóra. Miközben ővele készítettek fotót mi leültünk az asztalhoz később ő is befutott. Beszélt a pincérrel és oda jött hozzánk.

- Pöttöm fel állni, itt én ülök- mondta Daisynek aki mellettem foglalt helyett.

- Nem, én voltam itt előbb- nézett hülyén a testvérére.

- Kérlek- mondta kiskutya pofival Lou.

- Na jó- leszállt a székről és átült Lottie mellé.

Megrendeltük az italokat, meg a kaját is.

- Gyerekek, fontos hírünk van- kezdte Mark.

Mindenki oda nézett.

- Szóval kistestvéretek lesz- mosolygott Jay.

Gratuláltunk nekik, mindenki a saját módja szerint.

Megettük és fizetünk majd haza mentünk és lefeküdtünk aludni.

15. rész A randi előkészeletei, a randi és egyebek

Csokoládés Pudingot! Tudom hogy lassú voltam, de mától aktívabb leszek ezt megfogadom. Reni ez lesz szerintem a kedvenc részed, majd írd meg! Ezt a részt +16-os hoz sorolnám mert a vége egy kicsit, khm...khm, lett meg hát kicsit romantikus az eleje meg a vége meg a közepe felé. Jó olvasást.

De másnap *Liza szemszöge*

Reggel álmosan és hisztisen keltem fel. Nem tudtam aludni egész éjjel. Pedig nem volt semmi zaj, nem sütött be a hold se semmi ilyesmi nem volt.

A fürdőbe „csodás” látvány tárult a szemem elé. A szemeim alatt karikák húzódtak, a hajamról pedig ne is beszéljünk. Letusoltam és alapozóval próbáltam eltüntetni a szemeim alól a karikákat. Nem sok sikerrel. Felvettem egy rövid melegítő alsót meg egy fehér pólót.

Lent anya és John várt rám, meg persze a fiúk. Intettem nekik egyet majd leültem a kanapéra és a tévét bámultam, lassan ránéztem az órára fél tíz. De jó…

- Mi a baj?- kérdezte tőlem Louis miközben leült mellém és szorosan magához húzott.

- Fáradt vagyok- mondtam halkan és beletemettem az arcom Louis fölsőjébe.

- Nem aludtál?- kérdezte aggódva.

Megráztam a fejemet, jelezve hogy igazat mond.

Óvatosan magához húzott és eldőlt a kanapén, velem együtt. A fejemet a vállára fektette és hagyta hogy az álom elnyomjon. Ismét.

*Louis szemszöge*

Halkan szuszogott a vállamon. Annyira békés volt. Soha nem láttam még ilyennek.

- Louis- mondta Anne és ránk terített egy pokrócot- Aludjatok- megsimogatta Liza arcát majd a fiúkkal együtt kimentek a helységből.

Hirtelen megrándult amikor hozzá értem, vagyis megcirógattam a derekát. Átkaroltam, és a lenémított tévét bámultam.

Hírek, unalmas de jó evvel elütni az időt. Fél órája néztem amikor Liza megmozdult és átfordult a másik oldalára. Az ujjaimat rákulcsoltam az övéire és úgy néztem tovább. Levettem a sapkámat mivel tudtam hogy illetlenség bent sapkát hordani.

De a tévé nézés se kötött le sokáig, inkább néztem Liza békés arcát. Lassan kinyitotta mind a két szemét és végig nézett az arcomon.

- Szia- mondta halkan.

- Jó reggelt- mondtam és megpusziltam a száját- Jól aludtál?

- Veled sokkal jobban- mondta és átölelte a derekamat.

Nevetve öleltem magamhoz a lányt és, hozzá szorítottam a számat a homlokához.

- Áll még az este?- kérdezte.

- Igen, szerencsére- mondtam.

Mosolyogva kelt fel és igazította meg a ruháját.

- Jó esténk lesz- mondta mosolyogva.

- Mindkét értelemben?- kérdeztem.

- Perverz- motyogta és megpuszilta a nyakamat.

Ráültettem a derekamra, nem tiltakozott. Még ez a szerencse.

- Liza figyelj… Tudom hogy neked még korai de én már… Szóval érted? Szeretnélek ’úgy’ is a magaménak tudni- mondtam mélyen belenézve a szemébe.

- Louis, el sem tudod képzelni hogy én mit érzek amikor erről beszélünk. Én is szeretném de még szerintem túl korai- motyogta.

- Nem! Nem az!- mondtam dühösen.

Lassan leszállt rólam.

- Ha neked csak erre kellek- mondta könnytől csillogó szemekkel.

- Lizzie nem úgy értettem- mondtam halkabban.

Közelebb mentem hozzá és az ajkaimat rászorítottam a nyakára, halkan felsóhajtott amikor megtaláltam a gyenge pontját.

- Látod te is akarod- suttogtam a nyakába óvatosan.

- Igazad van, akarom, csak nem itt és nem most- nyögte.

- Este?- kérdeztem reménykedve.

Megrázta a fejét és kibújt az ölelésemből.

- Sajnálom Lou, de nekem még nem megy veled együtt és érted, szóval még ha várnál egy-két hetet, akkor talán…talán, lefekszem veled- suttogta a végét.

Megöleltem és kivittem a nappaliból, a konyhába.

- Minden oké? Anyuék elmentek dolgozni, Ren mindjárt itt lesz- mondta Harry- Ja és húgi del van- válaszolt a fel nem tett kérdésemre.

*Liza szemszöge*

- Reni mindjárt itt lesz, beszélnem kell vele- motyogtam magamnak miközben tejeskávét csináltam.

Csöngettek, gyorsan megittam a maradék kávét és kinyitottam az ajtót a jövevénynek.

- Lizzie- ölelt meg Reni.

- Ren- öleltem vissza.

Megfogtam a csuklóját és felrángattam magam után a szobámba, idegesen járkáltam fel-alá amikor megállított.

- Lizzie baj van?- kérdezte halkan.

- Hát, nem is tudom hogy nevezem, inkább Louis ostobasága. Le akar velem feküdni de én nem akarok, túl fiatal még ez a kapcsolat- mondtam egy szuszra.

- Mikor jöttetek össze?- kérdezte.

- Talán június közepén…- mondtam elgondolkozva.

- És most augusztus van- mondta mosolyogva, bólintottam hogy folytassa- A férfiak ilyenek Liz, őket csak a farkuk irányit, de ahogy Louis rád néz kétlem hogy fájdalmat tudna neked okozni. Engedd meg neki hogy azt csináljon veled amit akar, addig amég nem zavar. Ha zavar akkor állítsd meg! Erős lány vagy te Liz- mosolygott rám.

- Kösz- mondtam és megöleltem.

Rám mosolygott és lementünk.

- Megvolt a csajos pletyizés?- kérdezte Liam mosolyogva.

Egymásra néztünk és elmosolyodtunk mind a ketten.

- Lehet úgy is mondani- mondtam.

- Miről volt szó?- kíváncsiskodott Louis.

Volt egy olyan érzésem hogy Ő is tudja miről beszéltünk.

- Pontosan tudod te is- mondtam neki összehúzott szemekkel.

- Csak sejtésem van róla…- sóhajtott.

- Na akkor szerinted miről?- kérdeztem.

- Arról az ügyről amiről mi ketten beszélgettünk reggel- mosolygott.

- Talán- vontam meg a vállamat.

- Miről beszéltetek reggel?- kérdezte Harry.

- Öhm, hogy mikor lesz a kis édes… érted?- kérdezte Harryt Lou.

- Értem Tomlinson- nevetett fel.

Leültem a kanapé karfájára és a laptopomat az ölembe véve neteztem.

*Louis szemszöge*

Kihallgattam a két lány beszélgetését és hallhatóan nagyon komoly ügyekről dumálhattak mert, néha halkan kopogott a padló Liz lépteitől.

Megbeszéltük Harryvel hogy csak akkor lehet az, ha minden óvintézkedést meg teszek érte hogy ne legyen terhes. Pedig én úgy örülnék egy kisbabának, főleg ha tőle lenne. Annyira aranyos lenne. Csak gondolom Harry családjába úgy van hogy előbb el kell venni a lányt.

Ha Liz végez a középiskolával meg fogom kérni a kezét. Például így: elviszem csónakázni, megkérem Niallt hogy segítsen kaját beszerezni, mutattok neki valamit és ha elfordul letérdelek elé a gyűrűvel a kezemben és megkérem hogy kösse össze az életét az enyémmel.

Mélázásomból Liza húzott ki, avval hogy az ölembe ül.

- Min gondolkozol?- kérdezte aranyosan.

- Azon hogy hogyan kérem meg majd a kezedet ha elvégezted a közép iskolát- mondtam miközben átkaroltam a derekát.

- Na és eddig hogy állunk?- kérdezte óvatosan és megfordult hogy szembe legyen velem.

- Jól- kacsintottam rá.

- Na- mondta és a vállamat kezdte simogatni.

Magam mellé húztam és kicsit meglöktem hogy hátra feküdjön, én pedig rajta. A számat a füléhez raktam, éreztem hogy végig fut rajta a borzongás.

- Sajnálom, cica de ezt neked nem adhatom ki- nevettem- Majd akkor megtudod- suttogtam és megpusziltam a homlokát- Irány öltözni mert még lekésed a randinkat.

Mosolyogva mászott ki alólam és maga után húzva Rent felment az emeletre.

*Liza szemszöge*

- Liza. Ez?- dobott oda hozzám Ren egy eléggé kivágott ruhát, megráztam a fejemet és folytattam a pakolászást- Hova mentek?

- Nem tudom- mondtam mosolyogva.

Louis bekopogott és közölte hogy csinosan öltözzek ki majd megcsókolt és kiment.

- Oké, csinosan- nevetett a barátnőm.

Kivett egy fekete, pánt nélküli virágos ruhát, hozzá pedig egy magas sarkú cipőt ami fekete volt. Bólintottam és hagytam hogy, belökdössön a fürdőmbe. Letusoltam, a hajamat kiengedve hagytam csak kicsit kiegyenesítettük. A sminkem nem állt másból csak egy alapból. Felvettem a ruhát és a cipőt aztán Reni elengedett az utamra.

- Liza- mondta mikor már majdnem elértem a lépcsőt- Gyönyörű vagy.

- Köszi és te is- mutattam rá.

Csak egy egyszerű fekete farmer, fekete póló volt rajta de neki ez is jól állt.

Bólintott hogy induljak le én pedig örömmel teljesítettem a kérését.

A lépcső végén Louis állt. Rajta csak egy kék ing és egy farmer volt. Rajta- mint minden- ez is tökéletesen állt.

- Gyönyörű vagy- mondta mosolyogva.

- Kösz- mondtam és belekulcsoltam a kezébe a kezemet.

- Elmentünk- kiáltott vissza Louis.

- Hova- hova?- kérdezte John.

- Öhm, randizni megyünk és ott alszom Louéknál- válaszoltam.

Bólintott és kiengedett minket. Segített beszállni nekem a kocsiba és ő is beszállt, elindultunk. Hangosra feltekertem a rádiót ahonnan Taylor Swift- You Belong With Me száma szólt.(Reni ismerős?- szerk.)

- Imádom- mondtam hangosan és énekelte.

- Én nem- fintorgott.

- Csak azért szeretem mert hasonlít a videója az egyik kedvenc könyvem két főszereplőjének történetére- mondtam mosolyogva. (Ren most már ismerősnek kéne lennie ha az előbb nem jöttél volna rá- szerk)

- Biztos- nevetett.

Leparkolt a kocsival és ismét kinyitotta előttem az ajtót, Lou beszélt a pincérrel és elvezetett minket az asztalhoz.

- Gyönyörű, nem?- kérdezte.

Bólintottam és rendeltünk italt mármint Lou rendelt két kólát meg sült húst krumplival… mindkettőnknek.

- Min gondolkodsz?- kérdeztem tőle amikor már három perce csendben volt.

Nála ez nem megszokott dolog.

- Csak azon hogy menjünk-e sétálni ez után vagy ne?- kérdezte.

- Mehetünk- bólintottam.

Kihozták az ételt és mi csendesen neki kezdtünk miközben beszélgettünk.

- Ha elvégezted a közép sulit majd megkérhetem a kezedet?- kérdezte zavartan.

- Lou ez milyen kérdés? Persze hogy meg, sőt követelni fogom- mondtam nevetve.

- Reméltem is- motyogta.

Megettük mindent, Louis fizetett és indultunk sétálni.

- Ügye nem bánod?- kérdezte és átkarolta a derekam.

- Nem- mondtam miközben a fejemet ráztam.

Lassan megállt és csibészesen elmosolyodott. Megemelt és belerakott egy szökőkútba. Mélyen a szemembe nézett, ajkai hihetetlen csigalassúsággal, közeledtek a szám felé. Mikor meg találta lassan mozogni kezdet rajta és könyörgött a bejutásáért. Lassan a kezemet a nyaka körré csavartam, hagytam hogy ő pedig a derekamra tegye az sajátjait. Zihákva váltunk el egymástól. A homlokát az enyémnek döntötte és mosolyogva nézte a szemeimet.

- Szálljunk ki- mondta halkan.

Megfogta a kezemet és kisegített. Elindultunk az autó felé lassan, csak akkor kezdtünk el sietni mikor eső eset ránk.

- Hozzánk vagy hozzátok?- kérdezte.

- Mivel azt mondtam John-nak hogy nálatok alszom, ezért hozzátok- mondtam mosolyogva.

Eszembe jutott mit mondott Reni. Szegény Lounak már annyi fájdalmat okoztam neki hogy nem akartam lefeküdni vele. Ma este megteszem.

Hangosan kifújtam a bent tartott levegőt és ránéztem Louisra. A kezét rárakta a combomra és simogatni kezdte. Hangosabban és gyorsabban vettem a levegőt. Láttam a szemem sarkából hogy Louis élvezi.

- Ügye milyen kínzó?- kérdezte.

- Igen nagyon-nagyon- suttogtam.

Szélesen mosolygott, vagyis szélesebben. Leállt a kocsival és segített kiszállni. Átölte a derekamat és belepuszilt a nyakamba. Egyre gyorsabban vettem a levegőt.

- Louis menjünk be mielőtt itt szóval…izé- motyogtam.

- Komolyan?- kérdezte halkan.

Bólintottam. Ő kapott az alkalmon rögtön húzni kezdet maga után egészen be a házba. A hűtőn találtunk egy cetlit miszerint:

Elmentünk a diszkóba majd jövünk, fiúk és Ren

Kidobtuk a kis papírt és folytattuk az utunkat a hálóba.

Louis bezárta az ajtót mögöttünk, lassan felemelt a lábamnál fogva.

Állandóan csókolt mindenhol ahol csak ért, eldőltünk az ágyon, lekerült rólunk minden ruha és átadtuk magunkat az élvezetnek.

14. rész A fiúk betörnek a házba

Hali. Gyors voltam? Szerintem igen. Ezt az egyik barátnőm nógatása miatt írtam meg.Szóval örüljön a fejed Reni és mondtam hogy benne leszel. Jó olvasást, komiznii.

*Liza szemszöge*

Reggel amikor felébredtem, Louis még aludt mellettem, és nem akartam felkelteni. Egyik keze a derekamat ölelte a másik pedig a feje alatt volt. Kidolgozott felsőtestéről kicsit lecsusszant a takaró ezért feljebb húztam rajta amit ő egy kisseb morgással díjazott. Óvatosan végighúztam a kezemet a kockáin amit kisebb sóhajokkal jutalmazott.

- Ha nem akarsz lefeküdni velem, legalább ne tedd nehezebbé- morogott.

- Jó reggelt, Boo Bear- mondtam mosolyogva és felálltam az ágyból.

Elkapta a derekamat és óvatosan visszahúzott az ágyba, vagyis jobban mondva magára.

- Nehogy azt képzeld hogy elengedlek- morogta csukott szemmel.

Nevetve csókoltam meg, még végül engedett a szorításán és engedett felkelni. Gyorsan bementem a fürdőbe és kinéztem onnan az ablakon. Gyönyörű nap volt Londonhoz képest. A mindig esős London. Mosolyogva megráztam a fejemet, és behúztam a függönyt. Egy Love feliratú pólót vettem fel meg egy fehér cső gatyát. Egy kék szandállal. A hajamat kiengedve hagytam csak átfésültem. Mivel a hajam eredetileg enyhén hullámos, most is így állt. Sminket nem tettem fel itthonra minek? Nem értem azokat a lányokat akik több kiló vakolatot tesznek magukra, mert szerintük az a szép. Éljen a természetesség!

Lassan sétáltam ki mintha a kifutón lennék. Na igen csak avval az a baj hogy múlt hónapban feladtam a modellkedést mert elakartak küldeni New Yorkba amit nem fogadhattam el.

- Gyönyörű vagy- mondta Louis és átölelte a derekamat.

- Ne beszélj hülyeségeket- nevettem fel.

- Szép vagy- mondta teljes komolysággal.

- Te pedig helyes- nevettem fel.

Megrázta a fejét és óvatosan kihúzott a szobámból. Lent anya sütögetett John pedig az újságot bújta.

- Sziasztok- köszöntünk egyszerre.

- Hali- köszöntek vissza.

Louis leült Johnnal szembe és rámutatott az újság címlapjára ahonnan ők és a fiúk mosolyogtak vissza.

Nevetve adtam a tudtára hogy megnövelik az újság statisztikáját, avval hogy az újságon vannak.

- Liza, minden napos dolog lesz hogy Louis itt alszik este?- kérdezte anya.

- Hát, szerintem igen- mondtam és felé fordultam.

- El kéne akkor beszélgetnünk pár dologról- mosolygott zavartan.

- Anya azt már régen megtetted és remélem a lényeg nem változott- nevettem zavartan.

- Hát nem igazán, de védekezzetek- mondta komolyan.

- Anya- mondtam kicsit hangosabban és kicsit pirosabban mint kellet volna.

- Minden oké?- kérdezte Louis.

Bólintottam és folytattam a teám elkészítését. Louis-nak is csináltam egyet és mosolyogva raktam le elé az asztalra. Gyorsan megittam, aztán betört a maradék négy fiú a lakásba.

- Hello- köszönt Niall és levetette magát a kanapéra.

- Hello- köszöntem én is.

- Na jó mentünk- nevetett John- Minden marad a helyén, nem rendezünk bulit és nem törjük le a tárgyak fejét. Louis nem nyalogatjuk a falat- rázta a fejét.

Nevetve ültem le Niall mellé a kanapéra és vettem a chipséből amit nem tiltott meg nekem. Legalábbis eddig nem szólt érte.

Anyuék elmentek én pedig itt maradtam 5 idiótával. Az első 2 óra még viszonylag normálisan eltelt de amikor kezdtek éhesek lenni, elszabadult a pokol. Niall az asztal tetején énekelt egy számomra ismeretlen dalt és közben ír néptáncolt, Louis és Harry ki be futkostsk sztán egyszer csak valamelyik idióta lejött a ruhámba, Zayn teljesen pánikba volt esve hogy elfogyott a hajlakja. Liam és én bizonyultunk a legnormálisabbnak ebben a csapatban.

- Na jó elég lesz! Mindenki leül és nem mozdul, még fel nem hívom a pizzériát és ki nem hozzák a kaját- kiabáltam.

Az összes fiú meg szeppenve ült a kanapéra és figyelték ahogyan ledarálom a rendelést a pasinak a telefonba. Leültem én is és vártam hogy kihozzák a kaját. Mikor kihozta a srác fizettem neki és bevittem. Mindenkinek kiosztottam a kaját és elkezdtünk enni.

- Felelsz vagy mersz?- kérdezte Harry.

Bólintottunk és leültünk egy körbe a szőnyegre.

- Ez nem ér egyedül vagyok lány- durciztam.

- Minden oké, neked nem adunk olyan feladatokat- nyugtatott Liam.

Megráztam a fejem és vártam az eseményeket.

- Na jó Louis felelsz vagy mersz?- kérdezte Harry.

- Felelek- mondta halkan.

- Hüm, voltatok már úgy együtt Lizával, vagy olyan esetben?- kérdezte Harry.

Az arcszínem versenyezhetett volna egy paradicsommal is.

- Nem még nem és voltunk már olyan helyzetben- mondta lazán.

Pörgetett és engem választott az üveg. Én mertem.

- Bevállalós kis csaj- lökte meg Zayn Louist.

- Hüm, csókolj meg- mondta hangosan.

Nevetve másztam át a fiúkon és ültem az ölébe majd megcsókoltam. Lassan kezdet elfajulni a dolog mert éreztem hogy Louis magára húz és ré tesz csípőjére. Lassan hátradőlt.

- Louis- váltam el tőle szikrázó szemekkel.

- Bocs, elszaladt velem a ló- nevetett fel kínosan amikor meglátta a négy döbbent tekintetet.

- Öhm, oké, ezt valahogy fel kell dolgoznom- mondta Hazza és elvonult.

Gyorsan lemásztam Louról és Harry után siettem.

- Harry?- kérdezte halkan amikor beértem a szobájához.

- Hugi gyere ide, beszélgessünk el arról!- nevetett fel kínosan.

- Harry anya kb. 9-10 évvel beelőzött- mondtam neki halkan.

- Jó csak még nem akarok nagybácsi lenni- mondta komolyan és elröhögte magát.

- Jah majd 17 évesen szülök, mi?- kérdezte tőle komolyan.

- Hát amit lent láttunk megeshet- mondta elgondolkozva.

- Na jó ezt a beszélgetést rekesszük itt be- mondta neki.

Bólintott és lementünk.

- Louis legközelebb szólj ha előttünk támadod le a húgomat- nevetett Hazza gúnyosan.

Vágtam egy grimaszt és felmásztam a szobámba a laptopomért. Gyorsan levittem és beindítottam. Megnyitottam a Youtubeot és beírtam a keresőbe a kedvenc számomé.

- Ez mi?- kérdezte Liam.

- Jonas Brothers- Paranoid- mondtam halkan.

Elindítottam a másikat ami Demi Lovato- Hart Attack-je. Ezt a számot gyorsan kikapcsoltam mert most túl sok érzés kavargott bennem, e dal miatt.

Letettem a gépet és néztem a fiúkat akik valami tánc félét csináltak a tévéből szóló zenére.

- Öhm fiúk ez mi?- kérdeztem.

- Ez a One Direction hivatalos tánca- mondta Louis és még jobban belekezdet.

- Aú, ez fáj- röhögtem.

Igen talán az én tánc tudásom még annyira sem jó mint az övéké de én nem csinálok ilyet. Leültek mellém és átkapcsoltak valami horror filmre. Gyorsan kimásztam tőlük de valamelyik idióta elkapta a derekamat és visszarántott. Eltakartam az arcomat a kezemmel és mikor a csaj sikított én is sikítottam. Szegény Niallnek kieset a popcorn a kezéből.

- Esküszöm rosszabb vagy mint a négy húgom együtt véve- emelte a szemét az égre Louis.

- Tudjátok mit szóljatok ha végeztettek- mondtam majd kimentem az ajtón.

A kis market felé vettem az irányt és ha már ott vagyok gondoltam veszek Zaynnek hajlakott magamnak meg egy halom csokit, meg cukrot. Persze ebből Niall tuti hogy megeszi a felét. Úgyhogy még kétszer ennyi édességet tettem a kosárba. A kassza felé igyekeztem.

- Uh, te aztán éhes vagy. Amúgy a nevem Reni. Reni Miller- nyújtotta kedvesen a kezét.

- Elizabeth. Elizabeth Styles- mondtam én is és kezet ráztam vele.

- Te vagy Louis Tomlinson barátnője?- kedvesen végig mért.

Mosolyogva bólintottam és felajánlottam neki hogy megvárom, mert nem sietek haza. Mosolyogva elfogadta és mikor lejárt a munka ideje, nevetve mentünk hazafelé. Sok mindent megtudtam róla, van egy csomó közös pontunk. Mikor hazaértünk kinyitottam az ajtót és behívtam.

- Megjöttünk- kiáltottam el magam.

- Megjöttünk?! Szia Zayn Malik- mondta mosolyogva a Bradford Bad Boy.

- Reni Miller- mondta mosolyogva.

Mindenki bemutatkozott és faggatni kezdték.

- Hány éves vagy? Van barátod?- kérdezgették egyszerre.

- Nem nincs barátom és 19 éves vagyok- mondta Ren.

- Oké- mondták.

Zaynnek csörgött a telefonja felvette majd feldúltan érkezett vissza.

- Liza használhatom azokat a hajlakkokat amiket vettél?- kérdezte idegesen.

Bólintottam és idegesen kisétált.

- Ennek most mi baja?- kérdezte Ren.

* Zayn szemszöge*

Idegesen mentem el Perrie-hez. Hiszen amint mondta, sürgősen beszélnünk kell. Csöngettem amikor a barátnőm ajtót nyitott.

- Szia- mondtam neki.

- Beszélnünk kell rólunk. Figyelj ez nem fog menni. Soha nem látlak mindkettőnknek megvan a maga élete amibe a másik nem illik bele. Ha te turnén vagy akkor én itthon, ha én vagyok turnén akkor te vagy itthon. A stúdiózásról meg már nem is beszélek. Szóval itt a vége- mondta egy szuszra.

Alig fogtam fel mit mond.

- De hiszen Liza és Louis közt is működik a dolog akkor köztünk miért nem?- kérdeztem tőle.

- Lássuk be Zayn elhidegültünk egymástól, és Louis nem hagyja magára csak néha, de akkor is csak kevés időre. Köztünk az távolság a baj- nevetett fel.

- Igazad van- sóhajtottam fel- Jó volt veled Perrie Edwards- átöleltem és utoljára beszívtam az illatát.

- Jó volt veled Zayn Malik- mondta és visszaölelt.

- Barátok?- kérdeztem miközben felhúztam a szemöldököm.

- A legjobbak- nevetett fel és engedett az utamra.

Az első dolgom az hogy veszek egy kis csokit aztán hazamegyek elmondom a srácoknak a többit meg majd tudja a fene.

Megvettem a csokit és haza felé mentem lassan hogy minél később keljen elmondanom a csapatnak. De sajnos ez sem tartott örökké.

- Sziasztok- mondtam halkan és lehangoltan.

- Mi a baj?- kérdezte Liza.

- Szakítottunk- mondtam.

Mindenki felállt, még Reni is pedig őt nem is ismerem. Egyesével megölelgettek. Főleg Louis aki még meg is szorongatott. Most már értem hogy Liza miért nem bírja ha Louis ölelgeti egy folytában. Szegény lány majdnem megfojtják.

Reni ölelt meg legutoljára. Bátortalanul közelített, és szorosan megölelt. Olyan az ölelése mint Niallnek ő is belefúrja az ember nyakába a fejét.

*Liza szemszöge*

Louis óvatosan átölelte a derekamat, és a fejét a vállamra rakta.

- Este van, mi megyünk legyetek jók- búcsúztak el a fiúk és Reni.

- Sziasztok- kiabáltam utánuk majd bementem a konyhába főzni valami kaját.

Louis most hátulról karolt át és halkan énekelgetett a fülembe.

Főztem ki tésztát meg, reszeltem sajtot és Louis előszedte a tejfölt a hütőből.

- Sziasztok gyerekek- köszöntek anyuék.

- Ki főzött?- kérdezte John.

- Én- tettem fel a kezemet.

Szedtek maguknak is, és leültek velünk beszélgetni.

- És Louis voltatok már úgy együtt?- kérdezte John.

Elkezdtem köhögni vér vörös fejjel Louis meg féloldalasan mosolygott.

- Nem- adta az egyszerű választ- Amúgy ma mindenki ezzel jön?!- nézett rám.

- Úgy tűnik- mondtam mosolyogva és beraktam az üres tányérjainkat a mosogatógépbe.

- Nekem mennem kell- mondta Louis.

- Rendben- kimentünk a kapuba és ott egy egyszerű csókkal búcsúzott el.

- Szia- suttogta a nyakamba.

- Szia- mondtam és elengedtem.

- Holnap jövök- mondta és elment.

Bementem a házba és óvatosan felsóhajtottam.

- Ez a Louis gyerek nagyon rendes, vigyázz rá- veregette meg a vállam John.

- Kösz- mosolyogtam rá és felmentem.

Lassan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba de előtte még jött egy SMS-em.

Hiányzol. Jó éjt! Szeretlek, Lou Xx

Mosolyogva olvastam el az üzenetet és válaszoltam is rá.

Te is nekem. Én jobban, Lizaa <3

Két percen belül jött a válasz.

Holnap mozi, park? Majd holnap meglátjuk, Louis

Megírtam a választ még mindig mosolyogva.

Felőlem, igaz majd holnap, Liza

Mosolyogva aludtam el kezemben a telefonnal.

13. rész Egy átlag nap a fiúkkal

Hali:) Megjöttem, tudom hogy nem volt rész hosszú ideje de erre az egy indokra nincs magyarázatom. Ez a rész +16-os igaz hogy nincs benne csúnya szó de a vége felé...

 *Louis szemszöge*

Annyira boldog vagyok hogy megbocsájtott nekem. Ő a mindenem. Hiszen angyali arcával, csodás szemével, gyönyörű és bűvölő hangjával ő a világ legcsodásabb embere. Senkit nem ismertem még a ilyen könnyen megkaparinthatott volna.

Lenéztem angyali arcára aki a mellkasomon szuszogott. Lassan és óvatosan megsimogattam az arcát és a haját. Lassan kimásztam mellőle az ágyból és használatba vettem a fürdőjét, ahova becsempészek pár cuccomat, arra az esetre ha itt alszok. Mint ma. Elintéztem a fontos teendőimet, és óvatosan kimentem hogy az ágyban alvó gyönyörűséget ne ébresszem fel.

Lassan és magabiztosan lépkedtem lefelé a konyhába. Anne ügyködött valamit a helyiségben.

- Szia Louis- köszönt mosolyogva.

Könnyen feldolgozta azt is hogy a lányának pasija van. Akkor hazudok.

- Szia- intettem vissza és mellé álltam.

- Sziasztok- jött le Liza és egy puszit adott mindkettőnk arcára.

Kiskutya szemekkel néztem rá.

- Csak ennyi?- kérdeztem.

Nevetve meg rázta a fejét és egy hosszú, érzelmes csókot adott.

- Gyerekek nem akarok zavarni de én is itt vagyok- mondta hangosan Anne.

Lizzie nevetve fúrta a fejét a vállamba és ott nevette ki magát.

- Louis nem maradnál itt? Mi John-nal elmegyünk dolgozni. Mármint én leszek az asszisztense és ma van az első napom- mondta Anne.

- Hát stúdiózni megyünk de eljöhet velem- mondtam nyugodtan és átöleltem a barátnőm vállát.

Mélyen a szemembe nézett nagy barna szemeivel majd elvigyorodott és felszaladt.

- Tudod Louis nagy hatással vagy rá, egy pasijára sem nézett úgy mint rád- itt halkan felkuncogott- Sokat jelentesz neki, és örülnék ha tőled lenne gyereke.

- Köszi- mosolyogtam rá és vártam a lefelé jövő szépséget.

Egy egyszerű farmert és pólót viselt egy kis farmer dzsekivel hiszen Londonban vagyunk.

- Szia anyu- mondta és kiléptünk a borongós időbe.

Megfogtam a kezét és átvezettem a házunkhoz ahonnan Harry üvöltését és még sok nagyo fura zajt lehetett kihallani.

- Na erre kíváncsi vagyok- nevettem fe.

Bementünk ahol egy pasi és Peage ölelgették egymást Niall dühtől izzó szemmel meredt rájuk.

- Harold ez még is mi- mutatott rájuk Liza.

- Elizabeth valamit el kell hogy mondjak- mondta Harry- azok ketten- mutatott a pasira és Peage-ra- együtt vannak de Niall-lel is jár.

- Peage te jól vagy?!- kiabáltam rá.

- Nem fogd meg a hülye ribancodat és dugd meg. De az én dolgomba ne avatkozz bele!- kiabált rám.

Éreztem hogy a karomban megfeszülnek az izmok és rárontok, ha Zayn nem kap el időben.

- A barátnőmet nem sértegetheted mert te is egy nagy k*rva vagy. Még te mondod?! Egyszerre két pasit szédíted. Kár volt az 1D közelébe engedni téged. Húzz el- kiabáltam teljes hangerővel.

Felszedte az oda készített bőröndöt és kilépett a fagyos londoni időjárásba.

Éreztem hogy még sok adrenalin van bennem, Zayn még mindig fogta a karomat, Niall felment, Harry főz, Liam pedig próbál beszélni Niall-lel.

Zaynnek jeleztem hogy elengedheti a karomat. Pár percen belül már a kanapén ültem az ölemben Lizával aki lassan már idegbajt kaphat a sok rángatózásomtól.

- Bocs- mondtam halkan, de azért annyira hangosan hogy a lejövők is értsék.

- Miért?- kérdezte Zayn.

- Hogy így begurultam. Nem hagyhattam hogy az a kis… sértegesse a barátnőmet. Egyszerűen ösztönös volt már hogy azok akik közel állnak hozzám azokat megvédjem. De hogy miért csinálta ezt. Azt nem tudom- mondtam kicsit halkan.

- Értjük haver- veregette meg a vállam Niall.

- Hogy vagy?- kérdezte Liza és átpakolta az ölébe a lábát.

- Köszi de jól- mondta halkan.

Áthajoltam a barátnőm felet és megpaskoltam Niall vállát.

- Minden oké lesz- mondtam neki.

Lassan elindultunk a stúdióba ahol már Paul várt ránk. El mondtuk neki hogy miért késtünk el és ő is egyet értett hogy Peage egy micsoda. Beálltunk a mikrofonok mögé és elkezdtük énekelni a dalokat. Minden szerelmes dalt Liza szemébe nézve énekeltem. Ő lesütött szemmel hallgatta végig a dalokat.

- Rendben van fiúk- mosolygott Paul- Louis kérlek egy kicsit több figyelmet.

- Azt hiszem elmegyek- mondta Liz és kiment az épületből és vissza néztem Paulra aki bátorítóan rám mosolygott. Kimentem a stúdióból majd elkaptam Lizzie kezét.

- Mi a baj?- kérdeztem óvatosan és egy kósza hajtincset a füle mögé simítottam.

- Semmi- mondta halkan.

Felemeltem az állát és egy óvatos csókot nyomtam a szájára. Mosolyogva fogta meg a kezemet és mentem el vele a mekibe ahol vett magának egy csokis séket.

- Kérhetek?- néztem rá.

Mosolyogva adta oda a poharat én pedig kicsit szívtam a szívószállal belőle.

- Hé- ütötte meg a vállam.

Kinyújtottam rá a nyelvemet. Óvatosan lábujjhegyre állt és egy puszit nyomott a számra és kivette a kezemből a séket. Mosolyogva ráztam meg a fejemet és a stúdió felé igyekeztünk.

- Louis na végre hogy itt vagy ezt nekem de rendes vagy- kapta ki Niall Liza kezéből a séket

- Niall- kapott utána Liza és próbálta kivenni a kezéből a poharat.

Nevetve néztem őket. Niallnél még Liza is kisebb. Úgyhogy nagyon vicces volt.

- Gyerekek- nevetett Paul- Ne hülyéskedjetek hanem stúdiózni! Ó sék- mondta és kivette a séket Niall kezéből.

- Paul abból Liz, Niall és én ittunk- mutogattam.

Gyorsan visszaköpte és kidobta a szemetesbe. Megtörölte a száját és bementünk oda ahol a dalokat vesszük fel. Mindent felénekeltünk vagy kétszer és hazamentünk.

*Liza szemszöge*

Louis nagyon aranyos volt hogy megvédet, ilyet még egyik barátom se csinált értem. Nagyon elgondolkozhattam mivel csak a csengő éles hangjára riadtam fel.

- Na mi van kemény éjszakád volt?- kérdezte perverzen vigyorogva Zayn.

- Persze Malik végig aludtam az egészet- mosolyogtam rá.

Bejött Perrie és Danielle gyorsan nekik is felvázoltuk az esetett, és ők is velünk értettek egyet hogy Peage egy khm, khm.

- MI lenne ha piknikezni mennénk?- vetette fel az ötletet Louis.

- Ember este van- nevetett Niall.

Durcásan nézett rá, meg az egész társaságra végül én feladtam és felhúztam a lányokat hogy segítsenek.

- Nem hiszem el hogy Louis ekkora örült meg az hogy te mekkora örült vagy- nevetett Pezz miközben becsomagolt egy szendvicset.

- Tudod mi Stylesok elérünk mindent- nevettem fel.

- Lou nem is Styles- nevetett Dani.

- Igaz. De ő a barátom- nevettünk fel hárman.

- Lányok! Kész- kiabált Liam.

Nevetve mentünk és beültünk hátulra. Nálunk Louis vezetett mellette Zayn. A másik kocsiba meg a másik három idióta.

Louis egy tó mellett parkolt le ahol volt egy imbolygó csónak is a vízen.

Mi a három lány leterítettük a pokrócot amit a fiúk hoztak, és ráülve néztük ahogy a fiúk valamit művelnek a csónakkal majd belökik a vízbe és utána ugranak. Zayn és Harry megkapaszkodnak a szélében, a többiek pedig mellette úsznak. Louis szeme egyszer csak rám villant és kiúszott a partra.

- Mi az cica nem akarsz vizes lenni?- kérdezte pimaszan.

- Eltaláltad Tomlinson- nevettem fel.

Most néztem rá itt először. A haja szanaszét állt a víz hatására, kidolgozott felsőtestére tapadt a fehér fölső így még jobban kiemelve kockáit.

- Csak nem tetszik a látvány?- kérdezte perverzen vigyorogva.

- De igazad van tetszik- néztem rá és hanyatt vágódtam a pléden.

Louis felém hajolt és elkezdte csókokkal behinteni a nyakamat és az arcomat.

- Lou- sóhajtottam fel- Ne itt.

- Elmentünk- köszönt el a többiektől és a kocsik felé húzott.

Beültünk és egész végig a combomat simogatta.

- Lou- nyögtem fel amikor kicsit érzékenyebb területre ért a keze.

Gyorsan elkapta onnan és visszatért a combomhoz. A 20 perces utat sikerült 10 perc alatt megtennie. Kiszálltunk, bent az előszobában hozzá szorított a falhoz és a nyakamat szívta és csókolgatta. Felemelt a combomnál fogva és feltámolyogtunk a lépcsőn. Szerencsére az első szoba az övé és ledöntött az ágyra. Lassan levette a felsőmet és én is megszabadítottam az övétől. Halkan nyögtem alatta és hagytam hogy kiszívja a nyakamat. Gyorsan elhúzódtam előle és felvettem a pólóm.

- Nagyon sajnálom- mondta mögöttem és átkarolta a derekamat.

- Lou én sem tudtam neked ellenállni. Hidd el én is akarom csak nem most és pont itt- mondtam neki a szemébe nézve, mivel megfordultam.

- Szeretlek- motyogta a nyakamba.

- Én is- mondtam ki hangosan és felnevetem mert a nyakamba fújtatott.

- Megjöttünk, de akciózás közepette nem akarunk zavarni- kiabált fel Zayn.

- Idióta- kiabáltam le és ki szálltam Louis öléből.

Gyorsan megfogta a kezemet és lefelé kezdet húzni a többiekhez.

- Nem volt esti akciózás?- húzogatta perverzen a szemöldökét az ír szöszi.

- Kuss!- kiabált rá Louis- Miért hiszi azt mindenki hogyha kettesben maradunk rögtön azt akarjuk?!- tört ki belőle minden, egyszerre.

- Mert ha csak rá nézel…- bökött Liam Louis gatyája felé.

- Na jó szóljatok ha nem lesztek kanosak- mondtam és haza felé vettem az irányt.

- Szia kincsem. Milyen volt a nap?- kérdezte anyu aki John mellet ült a kanapén.

- Csak a szokásos- nevettem el magam.

- Az milyen?- kérdezték egyszerre.

Átgondoltam a választ hogy mégsem mondhatom azt anyunak hogy majdnem lefeküdtem a barátommal… Ráadásul a pasija előtt!

- Olyan amilyen a fiúk- mondtam végü

Furán néztek rám ezért inkább felmentem a szobámba és beüzemeltem a vadi új laptopomat és az ágyon gépeztem. Felmentem Facebookra de avval az erővel le is jöttem. Sok jelölés plusz a falam tele volt mindenfélével.

A Twitter már jobb volt bár ott is megnövekedett a követőim száma, és sokkal több tweet érkezik nekem. Megcsörrent a telefonom.

- Szia- mondta Louis.

- Átjössz?- kérdeztem tőle.

- Egy perc- nevetett fel és letette.

Pár perc múlva tényleg itt volt a szobámban. Elmentem lefürödni majd vissza dőltem Louis mellé és hagytam hogy betakargasson majd átkarolt és elaludtunk.

12. rész A félreértés és kibékülés

Hali:) Tudom hogy rég volt rész de én igyekszem ahogy csak bírok. Na mindegy jó olvasást:)

*Peage szemszöge*

*Július 29*

Ma értünk haza a kirándulásról. Niall-lel nagyon sok időt töltöttem ami a többieknek is feltűnt. De mivel már hivatalosan is egy pár vagyunk nem szóltak. Szerencsére. Elhiszem Louisról hogy képes lenne beszólni nekünk. Mondjuk az én drága barátnőm nem hagyná neki mivel ő bírja a románcunkat. Aranyos. Én is bírom őt és Louist. Szép pár. Ahogy egymásra néznek meg ahogy megszólítják egymást az valami csodás. Mintha csak modern Csipkerózsika lenne. Amíg ezeken gondolkoztam reggel észre sem vettem hogy Niall befekszik mellém és puszit nyom a szám sarkába majd kikel és elmegy öltözködni ahogy én is tettem. Felvettem egy hosszú nyakú pulcsit és egy farmergatyát. Niall elbúcsúzott és elment a stúdióba. Én kimentem az udvarra amikor egy kígyó tekeredett a lábamra én megpróbáltam leszedni. Mikor ez sikerült felemeltem és az a kis dög meg belemart a nyakamba. Fájdalmasan felszisszentem és bementem a házba. Gondolom Louisék szobáját próbálom meg először, hátha ott van Liz. De helyette csak egy gatyában álló Louist láttam.

- Segítesz?!- néztem rá fájdalmasan amennyire csak tudtam.

- Persze- mosolygott.

Megmutattam neki a sebet úgy hogy le vettem a pulcsim ami alatt nem volt semmi. Kicsit nézte a nyakamat majd közelebbről is szemügyre vette. Leragasztotta és kinyomta belőle a mérget biztos ami biztos alapon.

- Áú- szisszentem fel amikor kicsit megnyomta.

- Nyugi- simított végig a karomon.

Kinyílt az ajtó és bejött egy vidáman egy prospektus tanulmányozó Liza.

- Louis nézd meg milyen olcsó ez a…- itt akadt el a szava könnyek gyűltek a szemébe, ledobta a magazint- Itt meg mi a fene folyik?- kérdezte.

- Mi csak…- hebegett a barátja.

Lehajtotta a fejét felvette a magazint és kiment mindezt olyan csendben hogy szinte hallani lehetett a légy zümmögését is.

- Ezt elbasztuk- motyogtam idegesen.

- De még mennyire hogy el.

Felvettem egy pulcsit és ránéztem Louisra aki éppen öltözködött.

- Mit csináljunk?- kérdeztem idegesen.

- Mit? Semmit! Elbasztam azt az embert aki a világot jelenti számomra és még te vagy fönnakadva?! Te nem vagy normális!- üvöltött le.

- Még hogy nem vagyok normális?! Barátom van ember aki azt hiszi megcsalom őt! Én is Fönnakadhatnék rajtad!- kiáltottam rá.

Harry rontott be az ajtón engem pedig Niall fölemelt és kivitt.

- Mi történ?- kérdezte higgadtan.

- Én nem csaltalak meg. Kimentem a kertbe és megtámadott egy kígyó. Louis csak segített.- vázoltam fel a helyzetet.

Döbbenet csillogott a szemében és megölelt. A tudat miatt hogy megbocsájtott előtört néhány kósza könnycseppem is.

- Ne sírj. Minden rendben lesz- simított végig az arcomon.

Felvett és bevitt a szobánkba majd lerakott aludni.

*Elizabeth szemszöge*

Lassan sétáltam London utcáin miközben a történteken gondolkodtam. A fülemben üvöltött Adele és a depis számai. A telefonomat rezgőre állítottam hogy ne halljam hogy hívnak. Pedig lassan egy órája hívogatnak és üzengetnek. Találomra megnyitottam egyet ami Liam-től jött.

Liza merre vagy hívj fel! Kérlek Xx Liam

Liamben megbízok tehát felhívtam.

- Lizzie, végre- kiabált bele, némi zúgolódás után végre beleszólt megint- Hol vagy?

- A Trafagel térnél- motyogtam- Figyel ne mond el a fiúknak hogy hívtalak- suttogtam a telefonba sírástól rekedt hangon egy „téves” kiáltással befejezte a fiúk civakodását és végre visszatért- Liam…én nem bírom ki Louissal… megcsalt hogyan bízzak megint benne?

- Page-et meg marta egy kígyó és Louis segített neki.

- Ennyi?- kérdeztem.

- Ennyi- bólintott mosolyogva mármint gondolom mosolyogva.

- Kösz- mondtam és letettem.

Tudom hogy meg kéne bocsájtanom neki de sajnos nem megy. Hadd szenvedjen csak bár ez által én is szenvedek. Tanulja csak meg a leckét, hogy egy lánnyal nem lehet játszani. Gondolkodtam miközben baktattam hazafelé. Bent Louis megakart ölelni de én csak ellöktem magamtól és belenéztem Harry szemébe aki tudta mire gondolok.

- Pakolj- sóhajtott fel.

Be dobáltam az összes cuccom egy utazó táskába, a fiúk az ajtóba nézték mit művelek le a szobámban.

- Liza, te képes lennél miatta elhagyni minket?- kérdezte Zayn.

- Zayn ez nem olyan egyszerű. Ez inkább olyan csajos dolog- sóhajtottam fel nehezen.

- El akarsz menni biztosan?- kérdezet Niall.

Megráztam a fejemet és óvatosan Louis felé biccentettem.

- Miatta nem kell elmenned- unszolt Liam.

- Itt vagyunk mi! Majd ha megbánt szétverjük. Bocs haver- veregette meg Zayn Louis vállát.

- Már döntöttem elmegyek és nem érdekel semmi más csakis hogy otthon legyek anyuval és segítsek neki az eltereli róluk a gondolataimat- nevettem fel gúnyosan.

- Elizabeth legalább hallgasd meg Peage-et- kért meg Niall mérgesen.

- Nem- ráztam meg a fejemet.

Nehezen behúztam a bőröndömet és leemeltem az ágyról. Körbe néztem a szobába. Sok minden történ/történhetett volna e falak között. És én most itt állok egy bőrönddel a kezembe nyár közepén. Nagyot sóhajtottam és kikászálódtam a fiúk közt akik nem akartak kiengedni. Valami csoda folytán.

- Tündérke kész vagy?- kérdezte Hazza.

Bólintottam és kimentünk. Megöleltem az összes fiút kivéve persze Louist. Peage le se jött.

- Hívj minden nap hogy minden oké-e!- utasított Liam.

- Persze és vigyázz Danira- kacsintottam rá a könnyeim közt.

- Ne sírj. Minden oké- nevetett fel.

- Minden oké- nevettem vele.

Beszálltam az anyós ülésre és integettem a fiúknak akik elégé le voltak lombozódva. Tárcsáztam anyut aki két csörgés után fel is vette.

- Szia Liza- mondta boldogan.

- Szia minden oké?- kérdeztem tőle én is.

- Költözzünk Londonba- mondta boldogan.

- Mi van?- néztem magam elé.

Elismételte még egyszer az egészet és elmondta hogy van egy pasija kb. egy éve és hogy hozzá költözünk.

- Anya- nyögtem ki- Haza megyek Harry-vel.

- Mi a baj?- kérdezte aggodalmasan.

- Louis megcsalt- motyogtam magam elé meredve.

Gyorsan el hadarta hogy akkor is költözünk a fiúk szomszédságába. Szuper.

- Anya költözni akar?- kérdezte tőlem Hazza.

Bólintottam és elmondtam neki hová költözünk.

Annyira örült hogy mosolyogva vezette végig az utat. Otthon anyu bőröndökkel várt minket a költözető kocsi mellet. Üdvözöltük egymást és elindultunk miután vetettem egy gyors pillantást a házra. Itt éltünk le Harry-vel annyi szép évet. Mikor először hülyültünk, mikor először használtuk a medencét, mikor bemutattuk az első barátot/barátnőt. Sok szép emlék fűződik ehhez a házhoz. Biztos, London is szép lesz. Most már én is londoni lány leszek. Találkozhatok a srácokkal minden nap. Nem kell órákat várni arra az egy találkozásra.

- Liza te imádni fogod azt a házat. Hiszen lesz a szobádban egy erkély, ami a kertre néz. És akár át is mászhatsz a fiúkhoz vagy ők hozzád- nevetett fel.

- Tuti jó- mosolyogtam.

Megálltunk egy hatalmas háznál anyu úgy ment oda mintha ismerné a járást itt. A ház kívülről fehér volt és volt minimum 2 emeletes meg volt benne egy csomó szoba. Mármint gondolom.

- John- kiáltott anya és üdvözölték egymást.

- Sziasztok John vagyok. Te gondolom Isabella vagy- nyújtotta a kezét Harrynek csibészes vigyorral- Te pedig George vagy.

- Igazából Harry és Lizzie de majdnem- kacsintottam rá.

- Tudtam ám- mosolygott és megölelt.

Körbe vezetett minket a házba és jöttek a szobák.

Az enyém egy fehér ajtós volt amin egy szép név tábla állt rajta a nevemmel pont szembe Harry szobájával. Tudja John hogy Haz nem fog velünk lakni de azért kell neki is egy szoba ha haza jön ide.

Amúgy a szobám halvány lila volt és fehér szekrény sor, fehér ágy takaró és fehér ajtók voltak a szobámba mindenhol fehér. Az egyik ajtó gondolom a fürdő a másik pedig a gardrób és a harmadik pedig az erkély. Kinyitottam az ajtót hogy jöjjön be egy kis friss levegő is a dohos szobába. Az ágyamon volt egy kis dobozka pont annyira nagy hogy egy laptop elférhetett benne. És igazam is lett mert egy laptop feküdt benne.

- Úristen- emeltem ki a fehér szerkezetet ami Apple logós volt.

- Gondoltam kéne egy új és hát szerintem ez illik hozzád- mosolygott az ajtómban John- Minden rajta van amire csak szükséged lehet.

- Köszi- mondtam és megöleltem.

Bólintott és becsukta maga mögött az ajtót.

Kipakoltam a gardróbomba, a fürdőmbe és a könyveket is elrendeztem a polcokon meg a kis tárgyakat is amiket kaptam. Kitettem két fotót az egyiken Harry-vel mosolygunk a kamerába anyu és apu meg mögöttünk állnak. A másik meg a nyáron készült. Fagyi van az orrunkon Peage-vel a fiúk meg mögöttünk nevetnek.

- Megyek- köszönt el Haz.

- Szia- mosolyogtam rá.

Becsukta az ajtót én pedig kimentem az erkélyemre. A fiúk a szomszédban épp fociztak. Gondolom megviccelem Liam-et.

Fordulj meg!

Ennyit írtam neki. Megfordult és találkozott a tekintettünk. Kérdőn nézett rám én pedig egy olyan laza mozdulattal körbe mutattam.

- Liz gyere át!- kiáltott oda nekem.

- Nem bocs fáradt vagyok. Gyertek át ti- kiabáltam vissza.

Ránéztem Louisra akinek könnyek voltak a szemében. Lehajtottam a fejemet. Nagyon szeretem azt az idiótát még hogy ha meg is csalt. Meg kéne hallgatnom őket. Gondolkoztam. De Liam el mondta hogy mi volt miért nem tudok hinni neki!? Kérdeztem magamtól. A fiúkkal egyszerre léptünk be a szobámba.

- Na jó. Mi történt?- kérdeztem Louistól.

- Segítettem Peage-nek. Esküszöm- mondta halk, sírós hangon.

- Elhiszem- nevettem fel.

- Komolyan?- nézett mélyen a szemembe.

Bólintottam és beleültem az ölébe. A fiúk idő közben elmentek azt abból gondolom hogy má nem voltak a szobámba. Nevetve dőltem el az ágyon Louissal és nyomott el az álom 9 órakor.