12. rész A félreértés és kibékülés

Hali:) Tudom hogy rég volt rész de én igyekszem ahogy csak bírok. Na mindegy jó olvasást:)

*Peage szemszöge*

*Július 29*

Ma értünk haza a kirándulásról. Niall-lel nagyon sok időt töltöttem ami a többieknek is feltűnt. De mivel már hivatalosan is egy pár vagyunk nem szóltak. Szerencsére. Elhiszem Louisról hogy képes lenne beszólni nekünk. Mondjuk az én drága barátnőm nem hagyná neki mivel ő bírja a románcunkat. Aranyos. Én is bírom őt és Louist. Szép pár. Ahogy egymásra néznek meg ahogy megszólítják egymást az valami csodás. Mintha csak modern Csipkerózsika lenne. Amíg ezeken gondolkoztam reggel észre sem vettem hogy Niall befekszik mellém és puszit nyom a szám sarkába majd kikel és elmegy öltözködni ahogy én is tettem. Felvettem egy hosszú nyakú pulcsit és egy farmergatyát. Niall elbúcsúzott és elment a stúdióba. Én kimentem az udvarra amikor egy kígyó tekeredett a lábamra én megpróbáltam leszedni. Mikor ez sikerült felemeltem és az a kis dög meg belemart a nyakamba. Fájdalmasan felszisszentem és bementem a házba. Gondolom Louisék szobáját próbálom meg először, hátha ott van Liz. De helyette csak egy gatyában álló Louist láttam.

- Segítesz?!- néztem rá fájdalmasan amennyire csak tudtam.

- Persze- mosolygott.

Megmutattam neki a sebet úgy hogy le vettem a pulcsim ami alatt nem volt semmi. Kicsit nézte a nyakamat majd közelebbről is szemügyre vette. Leragasztotta és kinyomta belőle a mérget biztos ami biztos alapon.

- Áú- szisszentem fel amikor kicsit megnyomta.

- Nyugi- simított végig a karomon.

Kinyílt az ajtó és bejött egy vidáman egy prospektus tanulmányozó Liza.

- Louis nézd meg milyen olcsó ez a…- itt akadt el a szava könnyek gyűltek a szemébe, ledobta a magazint- Itt meg mi a fene folyik?- kérdezte.

- Mi csak…- hebegett a barátja.

Lehajtotta a fejét felvette a magazint és kiment mindezt olyan csendben hogy szinte hallani lehetett a légy zümmögését is.

- Ezt elbasztuk- motyogtam idegesen.

- De még mennyire hogy el.

Felvettem egy pulcsit és ránéztem Louisra aki éppen öltözködött.

- Mit csináljunk?- kérdeztem idegesen.

- Mit? Semmit! Elbasztam azt az embert aki a világot jelenti számomra és még te vagy fönnakadva?! Te nem vagy normális!- üvöltött le.

- Még hogy nem vagyok normális?! Barátom van ember aki azt hiszi megcsalom őt! Én is Fönnakadhatnék rajtad!- kiáltottam rá.

Harry rontott be az ajtón engem pedig Niall fölemelt és kivitt.

- Mi történ?- kérdezte higgadtan.

- Én nem csaltalak meg. Kimentem a kertbe és megtámadott egy kígyó. Louis csak segített.- vázoltam fel a helyzetet.

Döbbenet csillogott a szemében és megölelt. A tudat miatt hogy megbocsájtott előtört néhány kósza könnycseppem is.

- Ne sírj. Minden rendben lesz- simított végig az arcomon.

Felvett és bevitt a szobánkba majd lerakott aludni.

*Elizabeth szemszöge*

Lassan sétáltam London utcáin miközben a történteken gondolkodtam. A fülemben üvöltött Adele és a depis számai. A telefonomat rezgőre állítottam hogy ne halljam hogy hívnak. Pedig lassan egy órája hívogatnak és üzengetnek. Találomra megnyitottam egyet ami Liam-től jött.

Liza merre vagy hívj fel! Kérlek Xx Liam

Liamben megbízok tehát felhívtam.

- Lizzie, végre- kiabált bele, némi zúgolódás után végre beleszólt megint- Hol vagy?

- A Trafagel térnél- motyogtam- Figyel ne mond el a fiúknak hogy hívtalak- suttogtam a telefonba sírástól rekedt hangon egy „téves” kiáltással befejezte a fiúk civakodását és végre visszatért- Liam…én nem bírom ki Louissal… megcsalt hogyan bízzak megint benne?

- Page-et meg marta egy kígyó és Louis segített neki.

- Ennyi?- kérdeztem.

- Ennyi- bólintott mosolyogva mármint gondolom mosolyogva.

- Kösz- mondtam és letettem.

Tudom hogy meg kéne bocsájtanom neki de sajnos nem megy. Hadd szenvedjen csak bár ez által én is szenvedek. Tanulja csak meg a leckét, hogy egy lánnyal nem lehet játszani. Gondolkodtam miközben baktattam hazafelé. Bent Louis megakart ölelni de én csak ellöktem magamtól és belenéztem Harry szemébe aki tudta mire gondolok.

- Pakolj- sóhajtott fel.

Be dobáltam az összes cuccom egy utazó táskába, a fiúk az ajtóba nézték mit művelek le a szobámban.

- Liza, te képes lennél miatta elhagyni minket?- kérdezte Zayn.

- Zayn ez nem olyan egyszerű. Ez inkább olyan csajos dolog- sóhajtottam fel nehezen.

- El akarsz menni biztosan?- kérdezet Niall.

Megráztam a fejemet és óvatosan Louis felé biccentettem.

- Miatta nem kell elmenned- unszolt Liam.

- Itt vagyunk mi! Majd ha megbánt szétverjük. Bocs haver- veregette meg Zayn Louis vállát.

- Már döntöttem elmegyek és nem érdekel semmi más csakis hogy otthon legyek anyuval és segítsek neki az eltereli róluk a gondolataimat- nevettem fel gúnyosan.

- Elizabeth legalább hallgasd meg Peage-et- kért meg Niall mérgesen.

- Nem- ráztam meg a fejemet.

Nehezen behúztam a bőröndömet és leemeltem az ágyról. Körbe néztem a szobába. Sok minden történ/történhetett volna e falak között. És én most itt állok egy bőrönddel a kezembe nyár közepén. Nagyot sóhajtottam és kikászálódtam a fiúk közt akik nem akartak kiengedni. Valami csoda folytán.

- Tündérke kész vagy?- kérdezte Hazza.

Bólintottam és kimentünk. Megöleltem az összes fiút kivéve persze Louist. Peage le se jött.

- Hívj minden nap hogy minden oké-e!- utasított Liam.

- Persze és vigyázz Danira- kacsintottam rá a könnyeim közt.

- Ne sírj. Minden oké- nevetett fel.

- Minden oké- nevettem vele.

Beszálltam az anyós ülésre és integettem a fiúknak akik elégé le voltak lombozódva. Tárcsáztam anyut aki két csörgés után fel is vette.

- Szia Liza- mondta boldogan.

- Szia minden oké?- kérdeztem tőle én is.

- Költözzünk Londonba- mondta boldogan.

- Mi van?- néztem magam elé.

Elismételte még egyszer az egészet és elmondta hogy van egy pasija kb. egy éve és hogy hozzá költözünk.

- Anya- nyögtem ki- Haza megyek Harry-vel.

- Mi a baj?- kérdezte aggodalmasan.

- Louis megcsalt- motyogtam magam elé meredve.

Gyorsan el hadarta hogy akkor is költözünk a fiúk szomszédságába. Szuper.

- Anya költözni akar?- kérdezte tőlem Hazza.

Bólintottam és elmondtam neki hová költözünk.

Annyira örült hogy mosolyogva vezette végig az utat. Otthon anyu bőröndökkel várt minket a költözető kocsi mellet. Üdvözöltük egymást és elindultunk miután vetettem egy gyors pillantást a házra. Itt éltünk le Harry-vel annyi szép évet. Mikor először hülyültünk, mikor először használtuk a medencét, mikor bemutattuk az első barátot/barátnőt. Sok szép emlék fűződik ehhez a házhoz. Biztos, London is szép lesz. Most már én is londoni lány leszek. Találkozhatok a srácokkal minden nap. Nem kell órákat várni arra az egy találkozásra.

- Liza te imádni fogod azt a házat. Hiszen lesz a szobádban egy erkély, ami a kertre néz. És akár át is mászhatsz a fiúkhoz vagy ők hozzád- nevetett fel.

- Tuti jó- mosolyogtam.

Megálltunk egy hatalmas háznál anyu úgy ment oda mintha ismerné a járást itt. A ház kívülről fehér volt és volt minimum 2 emeletes meg volt benne egy csomó szoba. Mármint gondolom.

- John- kiáltott anya és üdvözölték egymást.

- Sziasztok John vagyok. Te gondolom Isabella vagy- nyújtotta a kezét Harrynek csibészes vigyorral- Te pedig George vagy.

- Igazából Harry és Lizzie de majdnem- kacsintottam rá.

- Tudtam ám- mosolygott és megölelt.

Körbe vezetett minket a házba és jöttek a szobák.

Az enyém egy fehér ajtós volt amin egy szép név tábla állt rajta a nevemmel pont szembe Harry szobájával. Tudja John hogy Haz nem fog velünk lakni de azért kell neki is egy szoba ha haza jön ide.

Amúgy a szobám halvány lila volt és fehér szekrény sor, fehér ágy takaró és fehér ajtók voltak a szobámba mindenhol fehér. Az egyik ajtó gondolom a fürdő a másik pedig a gardrób és a harmadik pedig az erkély. Kinyitottam az ajtót hogy jöjjön be egy kis friss levegő is a dohos szobába. Az ágyamon volt egy kis dobozka pont annyira nagy hogy egy laptop elférhetett benne. És igazam is lett mert egy laptop feküdt benne.

- Úristen- emeltem ki a fehér szerkezetet ami Apple logós volt.

- Gondoltam kéne egy új és hát szerintem ez illik hozzád- mosolygott az ajtómban John- Minden rajta van amire csak szükséged lehet.

- Köszi- mondtam és megöleltem.

Bólintott és becsukta maga mögött az ajtót.

Kipakoltam a gardróbomba, a fürdőmbe és a könyveket is elrendeztem a polcokon meg a kis tárgyakat is amiket kaptam. Kitettem két fotót az egyiken Harry-vel mosolygunk a kamerába anyu és apu meg mögöttünk állnak. A másik meg a nyáron készült. Fagyi van az orrunkon Peage-vel a fiúk meg mögöttünk nevetnek.

- Megyek- köszönt el Haz.

- Szia- mosolyogtam rá.

Becsukta az ajtót én pedig kimentem az erkélyemre. A fiúk a szomszédban épp fociztak. Gondolom megviccelem Liam-et.

Fordulj meg!

Ennyit írtam neki. Megfordult és találkozott a tekintettünk. Kérdőn nézett rám én pedig egy olyan laza mozdulattal körbe mutattam.

- Liz gyere át!- kiáltott oda nekem.

- Nem bocs fáradt vagyok. Gyertek át ti- kiabáltam vissza.

Ránéztem Louisra akinek könnyek voltak a szemében. Lehajtottam a fejemet. Nagyon szeretem azt az idiótát még hogy ha meg is csalt. Meg kéne hallgatnom őket. Gondolkoztam. De Liam el mondta hogy mi volt miért nem tudok hinni neki!? Kérdeztem magamtól. A fiúkkal egyszerre léptünk be a szobámba.

- Na jó. Mi történt?- kérdeztem Louistól.

- Segítettem Peage-nek. Esküszöm- mondta halk, sírós hangon.

- Elhiszem- nevettem fel.

- Komolyan?- nézett mélyen a szemembe.

Bólintottam és beleültem az ölébe. A fiúk idő közben elmentek azt abból gondolom hogy má nem voltak a szobámba. Nevetve dőltem el az ágyon Louissal és nyomott el az álom 9 órakor.