16. rész A doncasteri kiruccanás és a nagy hír

Tudom hogy késtem! De mostantól jobban igyekszem, eskü. Jó olvasást.

*Lizzie szemszöge*

Reggel, csodás módon Louis mellet ébredtem.

A fejem a mellkasán pihent, ő pedig, szórakozottan játszott egy hajtincsemmel. Óvatosan végig húztam a hasán az ujjamat.

- Jó reggelt, édes, hogy telt az estéd?- kérdezte Louis.

- Jó reggelt, azt hiszem tudod- mosolyogtam, de nem láthatta mert háttal voltam neki.

- Akkor jó- mondta és kiszállt majd, bement a fürdőbe felöltözni.

Lassan felültem az ágyban és szétnéztem a szobába. Mindenhol, volt valami ruha elszórva. Lassan összeszedtem mindent és vártam hogy Lou kijöjjön a fürdőből.

Mikor kijött, lassan beálltam a zuhany alá. Letusoltam, megfésülködtem és felöltöztem. Lassan lépkedtem ki mintha csak a kifutón lennék.

- Ruha nélkül is szép voltál, de így egyenes gyönyörű vagy- mondta mosolyogva.

Éreztem hogy az összes vér az arcomba megy, lassan Lou vállára hajtottam a fejemet.

- Kösz-  suttogtam.

Lassan elindultunk lefelé a lépcsőn, kézen fogva. A konyhába három lerészegedett fiú fetrenget.

- Hali- köszöntem mosolyogva és a szekrényhez léptem.

Csak nyöszörgés volt a válasz. Kivettem két bögrét.

- Hogy telt az este, mert amit a hangok alapján jól elvoltatok…- csesztettet Harry.

- Harold- sziszegtem.

- Mi az, csak aggódik- feszegette tovább Zayn a láthatatlan húrt.

- Zayn!- szól rá erő teljesebben Lou.

Feltartotta a kezét, mintha nem csinált volna semmit.

- Jó az ágyban?- kérdezte Niall.

A bögre amit a kezemben tartottam, szilánkokban hullott le a földre, hála annak hogy a fiúk ilyen idétlen kérdéseket tesznek fel.

- Nem volt elég, Malik, te egy, nem mondom ki mi vagy és te Horan, inkább hagyjuk- mondtam és kiviharzottam az ajtón és meg sem álltam a házunkig.

- Szia- köszöntek egyszerre anyuék.

- Cső- mondtam és durcásan leültem a fotelba.

- Mi a baj?- kérdezte John.

- Az a bajom, hogy a fiúk ott tárgyalnak ki, amikor ott vagyok, és Niall meg Zayn annyira felhúzott hogy az a szegény bögre bánta. Louist valószínűleg megsértettem avval hogy így kirohantam azon a rohadt ajtón- fújtam ki a levegőt.

- Oké… Louis rendes pasas megfogja érteni- mosolygott anyu.

Felmentem a szobámba és átöltöztem egy szürke térdig érő gatyába meg egy fehér topba, a hajamat copfba fogtam. Mikor kész lettem megcsörrent a telefonom. Louis neve villogott a kijelzőn.

- Szia, kincsem minden oké?- kérdezte.

- Szia Boo, persze- mosolyogtam.

Ha meghallom a hangját mindig mosolyognom kell.

- Boo? Ez hogy jött?- kérdezte.

- Hát mert te állandóan becézgetsz, és mivel nem vagyok nyálas hogy szívem meg ilyeneknek hívogassalak, meg láttam a neten hogy anyukád szokott úgy hívni hogy Boo Bear- magyaráztam.

- Igaz, megyek hozzád, oké?- kérdezte.

- Várlak- mondtam és letettem a telefont.

Két perccel később fel is jött a szobámba. Óvatosan megcsókolt, és a homlokát az enyémnek döntötte.

- Mit csináljunk?- kérdeztem.

- Nézzünk filmet?- kérdezet vissza bólintottam- Oké átmegyek a laptopomért- mondta mosolyogva és el is tűnt.

Fájdalmas 10 perc múlva vissza is jött.

- Bocs csak a fiúk, nem értik minek rohangálok ennyit- magyarázta.

- Ami azt illeti én se, itt van az enyém is- mondtam.

- Jó de ezen sok olyan film van amit nagyon szeretek- mondta.

Megrántottam a vállamat és elterültem az ágyon. Lassan mellém kúszott.

- Várj! Kell pocorn meg üdítő- suttogtam a fülébe mielőtt még bekapcsolta volna a laptopját.

Megforgatta a szemét és felállt.

Lefutottam a lépcsőn és csináltam egy nagy tál pocornt. Találtam egy üveg kólát, és felvittem ezeket meg még két poharat is ezeken kívül.

Louis a nyitott ajtónál állt és mikor meg látott elvette tőlem az egész tálcát.

Vissza másztunk az ágyra és felvettük a szokásos helyzetünket, vagyis: az én fejem Louis vállán pihen ő pedig, fél kézzel átöleli a derekamat és a laptopot a hasára fektette.

Bekapcsolta és nekem leesett az állam, ugyan is mi voltunk a háttere.

- Ezt mikor?- kérdeztem tőle halkan.

- Mikor elaludtál rajtam, vagyis amikor énekeltünk még régebben, Harry fotózta- magyarázta.

- Azért rosszabb képet nem is találhattál volna- mondtam megrovóan.

- Csináljunk egyet- forgatta meg a szemét.

Felálltunk, bekapcsolta a webkamerát mindketten belehajoltunk a kamerába. Csináltuk vagy 10 fotót amire kiválasztottuk melyik legyen a háttérképe.

- Ez- böktem rá az egyikre.

Bólintott majd beállította háttérképnek.

- Gyönyörű vagy ezen a képen- motyogta a fülembe.

Felvettük a szokásos pózunkat és elkezdtük nézni a Mama Mia!-t. Nagyon tetszet mindkettőnknek a film. Nagy figyelemmel néztük és ha olyan rész volt nevettünk, vagy néha sírtunk vagyis jobban mondva csak én sírtam. Ő pedig próbált elviselni, és közben csitított.

- Jól van, kicsim minden oké, ez csak egy film- mondogatta miközben ringatott.

- De annyira szép- motyogtam a nyakába.

- Tudom, majd nekünk is ilyen lesz ha nem szebb- nyugtatott.

- Komolyan?- kérdeztem.

Bólintott és a nevető ráncok össze futottak a szeme sarkába. Odahoztam a laptopomat és felmentem Facebookra. Sok oldal kirakta azokat a fotókat amiket a lesifotósok csinálnak rólunk, és oda rakják mikor készült, mi a véleményük meg ilyesmiket.

- Szeretnek téged- mondta.

- Reméltem is- mondtam inkább magamnak.

- Várj Harry posztolt Twittere- gyorsan megnyitottam egy új ablakot ahol bejelentkeztem Twittere. Megnéztük mit posztolt.

- Hát ez a gyerek, nincs magánál- röhögött fel.

- Nincs- mondtam, mosolyogva.

- Megyünk sétálni?- kérdezte.

- Előtte még átöltözök- mondtam neki.

Kirángattam egy farmert meg egy kék pólót és átöltöztem.

Bólintottam elköszöntünk anyáéktól akik még mindig tévéztek és elindultunk.

- Menjünk be ide- kértem.

Épp el akart haladni egy ruhabolt előtt aminek a kirakatban megláttam egy olyan ruhát amit már régóta megakartam venni. A ruha egyébként fehér egybe részes volt a derekánál viszont volt egy kis barna öv.

Felsóhajtott és behúzott a légkondis boltba. Megkerestem azt a ruhát amit láttunk a kirakatban azon belül is az én méretemet. Felpróbáltam és mivel nekem nagyon tetszet, ezért kimentem Louis elé is hogy megnézzen benne mivel ragaszkodott hozzá. Amikor kiléptem, Louis tátott szájjal nézett rám.

- Gyönyörű vagy- mondta kábultan.

- Hát… kösz- mondtam és vissza vettem az öltözőben a ruháimat.

Louis mosolyogva várt kint, és megfogta a kezemet, kivette a kezemből a ruhát és minden tiltakozásom ellenére kifizette helyettem.

- Lou ezt nem kellett volna- emeltem meg a kis szatyrot.

Megrázta a fejét és akkor oda jött pár rajongó autó grammot kérni.

- Szia– jött oda hozzám egy 4 év körüli kislány.

- Szia- leguggoltam hozzá- Mit szeretnél?

- Csak a nővéremmel jöttem el sétálni és ő nagy 1D-fan, úgyhogy én is az vagyok, kérhetek egy autógrammot?- kérdezte miközben egy lány felé mutatott akinek a CD-jét most írta alá Lou.

- Persze, hogy hívnak?- kérdeztem.

- Lucy- mondta mosolyogva és oda nyújtott egy lapot.

Alá írtam neki.

Mosolyogva ölelt meg és ugrándozott oda Lou-hoz. Amikor Lucy került sorra ránézett a lapra, és rám mosolygott. Aláírta ő is majd elmentek. Egyre kevesebben voltak már, még végül teljesen elfogytak.

- Kezdek éhes, lenni- nyöszörögtem.

- Én is- mondta majd behúzott egy pizzériába.

Én egy sonkás, sajtos, kukoricás pizzát kértem. Louis is ugyan ilyet.

Én innivalónak egy kis fantát kértem, ő pedig egy kólát.

- Lassan haza kéne menni, anyáék elhívtak minket vacsorára, úgy hogy holnap este jövünk csak haza- magyarázta.

- Akkor el kell kéredzkednem anyutól- mondtam.

- Már elkértelek- mosolygott aranyosan.

Mosolyogva megráztam a fejemet, és Louis fizetett. Egészen hazáig beszélgettünk, és feljött hogy segítsen pakolni. Amiből nem lett semmi.

- Hozz alkalmi ruhát is!- mondta miközben a laptopomat birizgálta.

Mosolyogva hajtogattam a bőröndömbe a kék estélyi ruhámat, hozzá egy fekete lakk cipőt és a hajvasalómat is.

- Mehetünk- gyorsan végig néztem hogy mindent beraktam-e.

Elbúcsúztunk anyáéktól és indulhattunk Doncasterbe. Az egész út avval telt el, hogy Louis hülyeségeit hallgattam a répákról, mondjuk nem tudom hogy jött ide a répa mint zöldség és a másik értelme, de jót nevettem rajta. Amikor megérkeztünk ő szállt ki először és kivette mind a kettő bőröndöt amit hoztunk.

- Végre itthon- mosolygott rám.

- Te tudod- mondtam neki és elvettem volna a saját táskámat ha hagyja.

Óvatosan megfogta a kezemet és becsöngetett volna, de kirohant mind a négy lány.

- Louis- kiabáltak mind a négyen miközben rajta fetrengettek.

- Szia- ölelt meg Jay.

- Szia- öleltem vissza.

- Liza- köszönt Lottie és megállt előttem.

Óvatosan ölelt meg mintha félne tőlem, talán így is van csak nem veszem észre. A maradék három lány is megölelt. A két kicsi egyenesen megszorongatott. Bementünk.

Csodálatos volt a ház! Fehér falak a négy közül az egyiket befedte egy óriási könyves polc, amin voltak fotók meg egy tévé. Fehér kanapé mellette ugyanolyan anyagból készült fotelek és egy kis asztal. Innen nyílt a konyha meg pár szoba ahova nem néztem be. Meg a lépcső ami az emeletre vezetett. Lassan felmentünk és belépett egy szobába ami gondolom az övé.

- Hát- néztem körbe a kék kis szobába aminek a falait supermanos poszterek díszítették- Szép.

Mosolyogva ült le a francia ágyára és elterült rajta.

- Na mit csináljunk?- kérdezte.

- Aludjunk- mondtam és mikor kérdő tekintettel nézett rám még hozzá

tettem- Mert valaki múlt éjjel nem hagyott aludni.

- Te se engem- mutatott rá a tényre.

Elterültem mellette. Hagytam hogy átöleljen és elaludtunk. Legalábbis én.

*Louis szemszöge*

Liza ott aludt mellettem mert múlt éjjel nem aludta ki magát, MIATTAM. Na mindegy. Kiszálltam az ágyból és lementem anyuhoz meg a többiekhez.

- Liza?- kérdezte Lottie.

- Alszik- mondtam.

- Mit csináltál vele, bátyus?- kérdezte Phoebe.

Kínosan elmosolyogtam, amikor eszembe jutott néhány kép a tegnap estéből.

- Pheobe hagyd békén Lout- dorgálta meg a húgunkat Lottie.

Rámosolyogtam és leültem a földre.

- Louis ülj már rendesen- dorgált anya.

- Nekem itt kényelmes- nyújtottam rá a nyelvem.

- Valami soha nem változik- forgatta meg a szemét Fizzy- Te még gyerekesebb vagy egyedül mint mi.

- Tudom- mosolyogtam büszkén.

Fentről halk, gyors léptek mentek a mosdó felé.

- Baj van?- kiáltott fel Lottie.

- Nem- kiabált vissza Liza.

- Biztos?- kiabáltam én is.

- Louis, vécére mentem, most baj?- kérdezett vissza.

Égés. Aggódunk érte.

- Bocs- sóhajtottam fel.

Amikor végzet lassan lépkedett lefelé.

- Nem tudsz aludni?- kérdezte anya.

- Nem, nem vagyok álmos. Rájöhettem volna előbb is. Kicsit lassú a felfogásom- nevetett.

*Liza szemszöge*

Lent beszélgettem a Tomlinson családdal amikor jött egy SMS-em Harry-től.

Húgi! Bocs a reggelit… Elgurult a gyógyszerünk.És ha már itt tartunk védekezni! Nem akarok nagybácsi lenni. Hazzzzzza <333

Hangosan felnevettem, Harry sorain. Ez a gyerek kész örült. Nem tervezek 17 évesen gyereket. Főleg nem 2, 2 és fél hónap járás után a barátommal.

Ha amúgy is barát/barátnő-nél tartunk. Sürgősen szüksége van egy barátnőre.

- Ki az?- kérdezte valamelyik az ikrek közül.

- Harry- nevettem el magam és jelentőség teljesen néztem Louisra.

Amikor ez megtörtén ő is hangos nevetésben tört ki.

- A nevetés fertőző- forgatta a szemét Mark Louis nevelő apja.

- Aha- mondtam és gyorsan írtam Harry-nek egy rövid választ.

Bátyó! Nincs semmi baj, fiúk vagytok… Hülye, perverz, idióta, egós fiúk. És szerinted 17 évesen akarok gyereket? Te hülyébb vagy mint gondoltam. Lizzzaa ;)

Megmutattam Louisnak is az üzenetet amire mosolyogva adott egy puszit az arcomra. Jay ránézett az órára, és hangosan felszisszent.

- Gyerekek nyomás öltözni 8-ra kell menünk az étterembe és már fél hét van- sietetett minket.

Louis maga után húzott fel a szobájáig. Gyorsan előszedtem a bekészített estélyit, meg a hozzá tartozó cipőt. Lou addigra már el is tűnt a fürdőbe.

Előszedtem a kellékeket amikre szükségem lehet és vártam hogy végezzen. Amikor kiért csak egy törülköző volt a dereka köré csavarva.

- Tudod, most én kínozlak egy kicsit mivel te majd ész veszejtően fogsz kinézni abba a kis kék ruhádban, és te kínzol egész este- kacsintott rám.

Elpirulva bementem a fürdőbe, letusoltam, hajat mostam, fogat mostam, megfésülködtem, felöltöztem és megcsináltam a hajamat aztán a sminkem. Lassan lépkedtem kifelé ahol Louis állt egy zakóban előttem.

- Jól áll- mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.

- Csini vagy- mosolygott vissza és lementünk.

Gyalog indultunk el kettesével a járdán.

- Liza!- kiabált hátra Daisy vagy Phoebe.

- Tessék, Pöttöm?- néztem rá.

Nyújtotta a kezét hogy fogjam meg, ezért Louis elengedte a másikat de előtte még megpuszilta a számat és előre ment a másik kicsi lányhoz.

- Daisy vagyok, mielőtt megkérdeznéd- mosolygott.

A szemei, és a mosolya is hasonlított egy kicsit Louiséra.

- Kicsit hasonlítasz a bátyádra- mondtam neki miközben elrántottam egy kutya elől.

- Mindenki ezt mondja- forgatta a szemét színpadiasan.

Halkan felnevettem, amikor oda értünk az étterem elé. Néhány szerencsés rajongó elkapta Louist egy autógrammra meg egy-egy közös fotóra. Miközben ővele készítettek fotót mi leültünk az asztalhoz később ő is befutott. Beszélt a pincérrel és oda jött hozzánk.

- Pöttöm fel állni, itt én ülök- mondta Daisynek aki mellettem foglalt helyett.

- Nem, én voltam itt előbb- nézett hülyén a testvérére.

- Kérlek- mondta kiskutya pofival Lou.

- Na jó- leszállt a székről és átült Lottie mellé.

Megrendeltük az italokat, meg a kaját is.

- Gyerekek, fontos hírünk van- kezdte Mark.

Mindenki oda nézett.

- Szóval kistestvéretek lesz- mosolygott Jay.

Gratuláltunk nekik, mindenki a saját módja szerint.

Megettük és fizetünk majd haza mentünk és lefeküdtünk aludni.