17. rész Nem tudok címet

Hali... Visszatértem, sajnálom most hogy ilyen későn hozok részt de a családom egyes tagjai elveszítettek egy számukra kedves tagot és most az egyikükkel kellett beszélnem. A kövivel igyekszem jó olvasást. :)

*Egy hónappal később*

*Lizzie szemszöge*

Ebben az egy hónapban sok minden történt. De arra az egy tényre felhívnám a figyelmet hogy Louissal még mindig együtt vagyunk. Majdnem egy fél éve. Ez nagyon nagy szó, szerintem.

Igaz vannak kisebb nagyobb veszekedéseink. Amik általában a fiúk előtt zajlanak olyan semmiségek miatt mint például: hogy ki ette meg a sütit meg ilyesmik.

Múlt hónapban történt más elképesztő dolog is. Mint az hogy Reni és Zayn összejöttek. Mi még mindig Londonba lakunk anyu pasijánál akivel már az esküvőt tervezgetik mert, anya szülinapján megkérte a kezét.

Aztán ott van még a suli ami két hete kezdődött. Mindenki tudta hogy ki vagyok. Hála a drága újságoknak. Na mindegy. Jól megy az a lényeg és hogy VÉGZŐS VAGYOK.

Niall szülinapja is közeleg, ami igaz hogy csütörtökön lesz de mi pénteken fogjuk megtartani.

Liam szülinapja is jó volt csak remélem most nem kell engem ki húzni a pácból. ( Ezt majd elolvashatjátok egy kiegészítő részben szerkesztői megjegyzés)

- Min gondolkozol?- kérdezte Louis miközben hátulról átölelt és együtt néztük a csillagokat.

- Semmin- ráztam meg a fejemet és szembe fordultam vele.

Óvatosan elmosolyodott és, mélyen a szemembe nézett.

A kék szemeivel még mindig el varázsol csak ő ezt nem is sejti hogy bennem mi lakozik amikor így a szemembe néz. A lábaim megremegnek és a lepkék szárnyalni kezdenek a gyomromban.

- Hé- bokszolt bele a vállamba hogy figyeljek rá.

Óvatosan elmosolyodtam és lábujj hegyre álltam hogy tudjak adni egy puszit a szájára.

- Kérlek tartsátok tiszteletben a szingliket- szólított fel minket a bátyjám.

Dacosan néztem az elhaladó bátyámra aki óvatosan és huncutan mosolygott. Én pedig se szó, se beszéd ráugrottam. A bátyám próbált ledobni magáról, csak sajnos én nem az a fajta lány vagyok aki könnyen feladja.

- Na ezek is itt esnek egymásnak- dünnyögte Niall.

- Fogd be- kiáltott oda Harry.

Én átfordultam úgyhogy én voltam felettem, és a csípőjén ültem és a kezét toltam hátrébb.

- Na jó gyerekek ezt most hagyjátok abba- kiabált anya.

Leszálltam róla aki győztes vigyorral a képén nézett rám. Igen itthon vagyunk mert mostanában átszoktunk ide. Mindenki ide jár, a fiúk, Reni, még a kaját is ide rendelik.

- Styles ne vigyorogjál- löktem meg aminek hatására beleeset a medencébe.

- Ezt megbánod- vigyorgott rám majd mielőtt kibújhattam volna a cipőmből beleestem a vízbe.

Mindez annyira gyorsan történt hogy levegőt sem bírtam venni. A cipőfűzőim összeakadtak és ezért fel sem bírtam magamat rúgni. A tüdőmbe kezdet beszivárogni a klóros víz. Megfordult velem a világ össze kevertem a fentet és a lentet majd még egy utolsó csapás és sötétség. Teljes sötétség.

*Harry szemszöge*

- Basszus- motyogtam magamban miközben a medencébe bámultam.

- Harry ezt baromira jól megcsináltad- kiabált velem Louis.

Talán ő még nálam is idegesebb volt.

- Louis inkább segíts- kiabált kétségbe esve Liam aki már a medencében tartózkodott.

- Mi ez a nagy kiabálás?- jött ki anya és amikor látta a hiányos társaságunk kérdőn fordult körbe. – Hol van Liza?

- A medencébe- böktem a két méter mély vízre.

- Kicsoda?- fordult körbe.

Mindenki rám mutatott majd amikor Louis felbukkant Lizával a kezében mindenki felsóhajtott.

- Gyorsan befelé- kiabált Zayn.

Louis annyira gyorsan vitte be hogy azt hittem Edward Cullent láttam.

Mire beértünk Liza már a kanapén feküdt Louis pedig óvatosan megcsókolja hogy levegő jusson a szervezetébe.

- Na?- idegeskedett Liam.

- Kinyitotta a szemét- válaszolt Louis mosolyogva és le nem vette a szemét a köhögő lányról.

*Lizzie szemszöge*

Először csak feketeséget láttam majd kezdett kihomályosodni a kép végül élesen láttam. Hangosan felköhögtem és egyre jobban köhögtem amire sikerült valaki segítsége által felülnöm addigra már minden víz kiürült belőlem. Nagyon megijedtem amikor Harry belökött a vízbe.

- Basszus húgi úgy megijedtem- ölelt át Harry.

- Semmi baj- öleltem vissza mire megint elkezdtem köhögni.

- Megijedtünk- mondták egyszerre és megöleltek szintén egyszerre.

- Na jó Liza menj aludni maradhatok csak remélem tudjátok hogy már majdnem 11 óra van és holnap suli?- nézett rám szúrósan anya.

Halkan felmentem a szobámba és megeresztettem a vizet a zuhanyzóban. Vagy 10 percig csak folyattam magamra a vizet. Kiszálltam és jól megtörülköztem. Felvettem egy meleg pizsamát. Hiszen a londoni éjszakák nem éppen a legmelegebbek főleg nem ősszel. Kimentem ahol Louis csak egy alsógatyában ült az ágyamon és a haja még félig vizes volt.

- Gyere ide- tárta szét a karjait.

Óvatosan oda futottam hozzá és beleültem az ölébe, felhúztam a lábamat, hagytam hogy átkaroljon és dúdoljon valami dalt a fülembe.

- Louis?- kérdeztem.

- Mondjad- bíztatott.

- Ügye holnap elviszel a suliba?- kérdeztem.

- Persze- mondta mosolyogva.

- Oké- hagytam hogy ringasson majd később lezuhantam az álmok közé.

*Louis szemszöge*

Nagyon megijedtem amikor Liza nem jött elő a vízből. De szerencsére nem lett semmi baja. Este dúdoltam neki mikorra elaludt. Én még nem voltam álmos ezért kimentem a folyosóra. Ahol beleütköztem Niallba.

- Hello haver- köszöntem neki.

- Hali. Jól van?- bökött az ajtó felé amit épp be akartam zárni.

- Hát… igen. Kicsit megrázta, nem értem Hazza miért csinált- magyaráztam.

- Elhiszem- veregette meg a vállam.

- Veled mi van?- kérdeztem mert a szemében olyat láttam amit még soha.

- Peage kísért az álmaimban nem tudok úgy elaludni hogy ne gondolnék rá. Hiányzik- mondta már szinte sírva.

Lehúztam magam után a nappaliba.

- Nem tudok mit csinálni Peage nagyon sok fejtörést okoz mindenkinek- mosolyogtam rá- Majd találsz nála jobbat.

- Kösz de ha megbocsájtasz éhes vagyok- nevetett fel.

- Te mikor nem vagy éhes?- kérdeztem tőle.

- Az most mellékes menj fel Lizhez mert keresni fog- mutatott a lépcső felé.

Intettem neki aztán felmentem és lefeküdtem aludni Liza mellé. Átkaroltam őt és hagytam hogy elaludjak.

*Liza szemszöge*

Reggel 6:30-kor ébredtem Louissal együtt aki megígérte hogy elvisz a suliba. Egy gyors reggeli csók után, megmosakodtam és megfésültem a hajamat, feltettem egy alapsminket felvettem egy kis sortot meg egy zöldeskék felsőt meg egy nyakláncot és kész is voltam. Lementem reggelizni, amit anyu csinált. Megköszöntem a reggelit és gyorsan bepakoltam a táskámba.

- Szia anya majd jövök- kiabáltam be neki.

- Okés sziasztok- köszönt el.

Kiszaladtam a kocsihoz és beszálltam majd jött Louis is és elindultunk a sulihoz. Útközben még átnéztem a tanulni valókat. Pont elég idő volt rá mert megérkeztünk. Kiszálltunk.

- Majd jövök- ölelte át a derekamat.

- Várlak- mosolyogtam és egy puszit nyomtam a szájára.

Mosolyogva adott egy puszit a homlokomra majd beszállt és elhajtott.

- Szia- állt meg mellettem Hope.

Vele első naptól kezdve elszakíthatatlanok vagyunk.

- Szia- mosolyogtam rá.

Hope olyan lány aki minden fiú álma. Hosszú szőke haja van és kék szeme.

- Minden oké?- nézett rám.

- Persze csak tegnap majdnem megfulladtam- mondtam neki a suliba befelé menet.

- Kár hogy csak majdnem- vonult el mellettünk Mia a suli ribanca.

- Ne törődj velük- simított végig a karomon.

Bementünk a terembe és leültünk a helyünkre. Mikor bejött Mia egy plakáttal amin egy medence volt meg az én Facebook profil-képem alatta csak egyetlen mondta állt de avval az egy mondattal annyi minden jutott az eszembe, a tegnapról. Kár hogy nem fulladtál meg! Ez volt a mondat. Mindenki kérdőn meredt rám még a bejövő tanár is.

Láttam magam előtt a feketeséget hallottam Lou kétségbe esett kiabálását. Mindent éreztem ami tegnap történt.

- Ms. Styles ha úgy gondolja haza mehet, Ms. Smith maga menjen az osztály főnökéhez! Ms. Styles akarja hogy valaki haza kísérje?- kérdezte.

Én éltem a lehetőséggel és bepakoltam mindent a táskámba.

- Nem a barátaimnak a közelben van/volt dolguk de ha megengedi Hope ki jöhetne velem?- kérdeztem miközben felvettem a táskám.

A tanár bólintott és kiengedett minket.

- Esküszöm hogy kiverem a fogát- esküdözött.

- Nyugi- mondtam miközben ki vettem a telefonomat a zsebemből.

- Basszus Elizabeth, megszégyenített az egész osztály előtt- kiabált.

- Nyugi majd elintézem. Ugye One Direction rajongó?- kérdeztem.

- Aha- mosolygott gonoszan.

Bólintottam majd benyomtam a gyorshívóban Harry számát.

- Szia baj van?- köszönt.

- Szia hát van egy kis probléma, tudsz értem jönni?- kérdeztem.

- Persze pár perc- mondta és lerakta.

Harry kocsija öt perc múlva begördült csak az a gáz hogy nem Harry szállt ki belőle hanem Niall.

- Szia Liz- köszönt el Hope- Szia!- intett Nial-nek és beszaladt a suliba.

- Szia- köszönt- Hazza azt mondta baj van.

- Jah hát csak Mia hülyesége- legyintettem.

- Milyen hülyesége?- kérdezte felvont szemöldökkel.

- Hát csináltatott egy plakátott mi szerint baj hogy nem fulladtam meg.

- Nyugi- mondta és elmentünk a Nando’s-ba majd haza.

A nap további részét a fiúkkal és Louissal töltöttem.